A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
87 ben követték tanítását. Jézus megbocsátást és gyógyulást ajándékozott mindenkinek, aki azt kereste. Amikor pedig együttérző szeretetét kifogásolták, azt mondta, hogy aki közietek bűn nélkül van, az vesse az első követ (Jn 8,7). A californiai püspöki kar hasonló hangnemben szól a hívőkhöz. Szent Pál szavait idézve mondják, hogy amikor egy tag szenved, mindenki szenved (1Kor 12,26). Jézus követőit különleges felelősség terheli a betegek gondozásában. „Szenvedésük Jézus testvéreivé teszi őket." Ezért nem ítélettel, hanem megértő szeretettel kell az AIDS áldozatai felé közelednünk. Ez nemcsak az egészségügyi szolgálattal foglalkozókra és a lelkipásztorokra, hanem minden keresztényre igaz: ,,a gyógyítás szolgálata minden megkeresztelt ember feladata." Minden alaptalan félelmet eloszlatva kell a betegségre nézni, és különös gondot kell fordítani a veszélynek elsősorban kitett homoszexuális közösségek lelki és szociális gondozására, mivel közülük olyan sokan eltávolodtak az Egyháztól. A járványnak a betegségen túlmenő szociális következményei is vannak: „. . . veszélyezteti a bizalomnak azokat a kapcsait is, amiken közösségi életünk nyugszik. A megfertő- zöttek egészségében okozott nyilvánvaló káron túl az AIDS észrevétlenül megnövelte kultúránk mindent átható bizonytalanságérzetét is." Ennek következtében megnövekedett a társadalmi feszültség, a szociális megkülönböztetés tendenciája és a társadalom kivetettjeire gyakorolt nyomás. Ezeknek a káros mellékhatásoknak a semlegesítésére a püspökök megfelelő törvényhozási és nevelési akciót sürgetnek. Ideértve a vírus terjedésének megakadályozásához szükséges ismeretek tanítását is, feltéve, hogy ez az Egyház erkölcsi tanításával összhangban marad. fFolytatjuk.) A szorongás az ember egyik alapélménye. Sokféle szorongás van, mely ránk nehezedik. Szorongás a jövő miatt, szorongás a háborúval és a pusztulással kapcsolatban, szorongás a munkanélküliségtől, szorongás a csődtől, szorongás betegség és halál miatt, szorongás a lét értelmetlensége miatt. Gyógyító célú beszélgetésekben sok pszichológus azon fáradozik, hogy az embereket megszabadítsa szorongásaiktól, vagy segítse, hogy élni tudjanak szorongásaikkal. Erőfeszítésük azonban korlátokba ütközik. Az ember egzisztenciájához egy alapszorongás kötődik. Az a szorongás ez, mely adva van végességével, az a szorongás, hogy nincs jogunk a létezésünkhöz, hogy önmagunkban nincs nyugalmunk, hanem rá vagyunk utalva más valakire. Az embernek ezt az alapszorongását semmiféle pszichológia nem képes megszüntetni. (Anselm Grün)
