A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
63 MÚLT ÉS JELEN Németh Zsuzsa P. BÍRÓ FERENC S.J. (1869-1938) II. A noviciátusban Hideg, esős, kellemetlen őszi idő volt, amikor Feri fáradtan, fázva lépte át a nagyszombati újoncház küszöbét. A komoly, nagy épület, a csupa idegen ember nyomasztólag hatott rá. Ha hivatásának biztos tudata nem tartotta volna vissza, talán meg is szökik. Aztán meghallotta újonctársai vidám, gondtalan nevetését, s az ő leikéből is eltűntek a felhők. Nem lehet rossz hely, ahol így tudnak nevetni — gondolta. A noviciátus idejének nehézségei, küzdelmei, szenvedései ellenére P. Bíró mindig mint a gyöngéd istenszeretet éveire gondolt visz- sza a Nagyszombatban töltött időre. Diákkorában a vallásosság fő megnyilvánulását az imában látta, s kevésbé szokta meg az önmegtagadást és önfegyelmezést. Most a tapasztalatlan kezdő túlzásával vetette bele magát ebbe az életbe. Mindenképpen helyt akart állni, s szinte esztelen önmegtagadásokba fogott. Mérték nélkül böjtölt, csak annyit evett, amennyit életbenma- radásához szükségesnek gondolt. A noviciátus első szakaszában az újoncok 30 napos lelkigyakorlatot végeznek. Feri nagyon komolyan mélyedt el az elmélkedésekben, csak az volt mindig a baj, mint később maga is bevallotta, hogy túlságosan az érzelmekkel dolgozott, s ez megviselte addig erős idegzetét. A túlfeszített szellemi és érzelmi élet, a túlzott böjtölés fokról fokra egészségét is megtámadta, ö, aki mindig a gimnázium legjobb diákja és legjobb szónoka volt, és szinte mindenben vezetett, egészen letört, csaknem tehetetlenné vált. Aggályosság őrölte egészségét és idegzetét.
