A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
62 Virágvasárnap halljuk Jézus utolsó napjainak történetét, a ,,harmadnap" eseményeit, mikor szavainak és működésének isteni pecsétje ellenségei által kerül életére: a reá omló gyűlölet és sötétség véglegesen leleplezi az irgalomnak és életnek a Názáretiben lakozó tündöklését. Önként adja életét ezért a világért, jóllehet az igaz emberért is alig hal meg valaki. Mikor a hozsannázó tömeg között bevonul Jeruzsálembe a szamárcsikón, tudja, hogy már elkezdődött az a harmadik nap, melynek elmúltával a feltámadás hajnala virrad rá. Sajgó Szabolcs A Magyarországon legutóbb megjelent statisztikai zsebkönyv szerint a halálozások száma évek óta 140—150 ezer között mozog, az élveszületések száma 130 ezer körül stagnál. A negatív szaporodási ráta beszédesebb egy másik adat tudatában: a terhességmegszakítások száma növekedett, 84 ezer volt 1986- ban. A 20-29 évesek, a legjobb biológiai adottságokkal rendelkezők mondanak le a gyermekről nagy százalékban, s a húsz éven aluliak aránya ismét emelkedett. A szomorú képpel kapcsolatban Varga Domokos alább idézett sorai a Forrás c. folyóiratban jelentek meg Magyarországon: Egyéni joggá tettük, hosszú ideig úgyszólván korlátlan joggá f ti. az abortuszt). . . Holott biológiai értelemben egyértelműen emberölésről van szó. A megfogant magzat: már egy új emberi élet, amelyben - egyetlen sejtben! - évmilliók, sőt millidrdok fejlődése sűrűsödött össze. . . Felhúzott lábbal, leszegett fejjel, összegömbölyödve kucorog az anyaméhben, s hangja még nem lévén, de öntudata sem, nem sikolt és nem kapálózik sorsa ellen. Meghal szép csendesen, mielőtt megszületett volna. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy még nem volt ember. Ha egy ma született csecsemőnek vágjuk el a torkát, az is éppúgy tűri, s ha netán felsír az utolsó percekben, akkor sem a félelemtől. . . Mégsem pusztíthatjuk el úgy, hogy fejünkre ne szálljon a vére, s a gyilkosság bűnét ne vegyük magunkra. Tudom, hogy kegyetlen szavak, de magamba is marok velük. Nekem is voltak gyenge pillanataim, amikor úgy éreztem: roskadozó feleségem kell inkább kímélnem. Csakhogy ő, akinek a testében gyermekeink menedékre leltek, ki nem adta őket, soha, semelyiket, még gondolatban sem. .. Akármi vár is az emberiségre, nyilván együtt jár majd egy világméretű etnikai átrendeződéssel. Sajnos, mi azok közé az etnikumok közé tartozunk, amelyek jelenleg képtelennek látszanak önmaguk tartós megőrzésére. Az emberi örökség java részét nyilván lesznek népek, amelyek továbbviszik, még beláthatatlan ideig. De ezen belül a mi örökségünk? Ki törődik vele, ha mi sem?
