A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

574

a közepe táján. Az éles fájadalom egy fog idegkezelését — érzéstelenítés nélkül — juttatták eszébe. Akkor még nem gondolta, hogy ez a kínzó fájdalom több, mint három hétig társa lesz.

Nehéz volt minden testhelyzet-változtatás. A legkínosabb volt felkelnie az ágyból. Bot helyett egy nagy méretű esernyőt helyezett a keze ügyébe, erre ránehezedve húzta fel magát. Szinte óráknak tűnt így is, míg felegyenesedett, tett pár lépést, majd még nagyobb fájdalmakkal visszacsúszott fekvő helyzetbe. Barátait nem riasztotta, tudta, mindenkinek van elfoglaltsága. Nem akart senkinek terhére lenni.

Ennek ellenére — vagy éppen ezért — nagyon ránehezedett az egyedüllét. Hiányzott a törődés, a gondoskodás. Jó lett volna most legalább kis időre másoktól kapni és elfogadni.

A fizikai fájdalommal egy időben eszébe jutott mindenféle egyéb gondja-baja: már elfelejtett, lényegtelen sérelmek, amúgy is megoldhatatlan problémák, teljesen felesleges aggodalmak. Nagyon meggyötörték.

A testi-lelki kínlódásban azon vette észre magát, hogy Istent szólítja, hogy imádkozik. Tekintete a szobájában levő Jézus Szíve- képre tévedt. Még otthoni emléke volt. Lassan, aprólékosan, ahogyan telt tőle, minden tehetetlenséget, fájdalmat, egyedüllétet Jézussal együtt a mennyei Atyának ajánlott. Megnyugtatta a tudat, hogy nincs egyedül, hogy Jézus vele szenved. Szeretteire gondolt és azokra a szándékaira, amelyekért naponta imádkozott.

Fájdalma mindettől nem szűnt meg, de mégis megkönnyebbülést érzett. „Milyen csodálatos” gondolta, „ez a názáreti férfi, akiről hisszük, hogy a megtestesült Isten, az én derékfájásomban is részt vállal...” És szinte látta a sok millió embert, fiatalokat és öregeket, szegényeket és gazdagokat, akiknek szenvedésében, betegségében, halálában az Istenember részt vállalt, és akik a hit által erőt, megnyugvást és békét kaptak tőle.

Szentírási töredékek jutottak eszébe: „betegségeinket ő viselte", „a mi fájdalmaink nehezedtek rá", „sebei szereztek nekünk gyógyulást”. És valahonnan a szíve mélyéből nagy-nagy belső öröm tört elő, áradt el egész lényében. És Péter apostol szavai személyes vallomássá formálódtak benne: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!"

Dél-Kórea katolikus püspökei túsztól, mint a háborútól, hisz a hábo- erősen elítélték az abortuszt. A néphez rú áldozatainak a száma sosem lesz intézett üzenetükben „bátorították’' egyenlő az országban végzett művi ve- híveiket: jobban kell félniük az abor- télések számával, ami évente kétmillió.