A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

1

564

islennyomokal meglátó embereket.

Vannak őrök időszerűséggel bíró témák. Amíg a földön iskola, tanító, tanítvány le/»*, amíg csak tanítanak, mindig időszerű lösz vallásosságra, becsületességre. erkölcsi kifogástalanságra ia nevelni.

anyjuk, esetleg nővérük is .van, nem abszolút lelki- aíváípigról#beszélnek-e és arról, hogy távol vannak a jír lá»ntöl.

tkot ,a* Úr Isten a nevelés, 8 pedagógia katonáival rendelt-, akiket íf sors a némzet~ifj óságának, teháivó nemzet legnagyobb kinosének őréül állított, azok^Éiein nézhetik ifjúságunk lelki sivárságát tátié- nül. •t’őth Tihamér puszik kel kell kiáltanunk: ezt" nem>i&ngcdheljük. S ha a legutolsó cigány gyerek

ugyan még nem ismerik az otthoniak, de aggasztják őket az elmulasztott lépések és a meglevő erők deformálódása. Kérdés az is, hogy az otthoniak, ezek a sokat átélt emberek, nem rekedtek-e meg a rezigná- cióban, hogy a sok védelmi harc után képesek-e még a pozitív változásra.

Minket, külföldieket elsősorban az otthoniakkal való együttgondolkodásban bekövetkezett lemaradásunk tehet próbára. Rájöhetünk arra, hogy „lemaradtunk egy brossúrával”. De nehézséget okozhat az is, hogy túlságosan külföldi fejjel gondolkodva szólunk hozzá az otthoni élethez, és nem találjuk meg a közös hullámhosszat azokkal, akiknek segíteni akarunk.

Mivel a politikai hatalomhoz való igazodás igénye még mindig beidegzett a magyar egyházban, az egyház jövőről alkotott elgondolásában még mindig szerepet játszik a megfontolás, hogyan nyeri el hozzá az állam hozzájárulását. Az ÁEH hosszú időn át ennek a lojalitáselőlegnek birtokában építhette be az egyház lelkipásztori döntéseibe a politikai intenciókat előbb a ,,jóviszony’’, majd a „közös érdek” kategóriájába csomagolva. Az a törekvés, hogy az állammal szinkronra jusson, az egyházat rendszerint a politika járszalagjára vitte, s ennek preferenciái érvényesültek az egyházi élet belső ügyeiben is. A nagy különbség az egykori és a jelenkori,,jozefinizmus” között azonban az, hogy akkor „a királyi sekrestyés”, ahogy II. Józsefet felvilágosult kollégája, II. Frigyes porosz király nevezte, az egyházat valóban ,,modernizálni” akarta a felvilágosodás elgondolásai szerint, a mostani jozefinizmus csak a technikát, a beidegződéseket használta ki, hogy legjobb esetben egy „nemzeti egyházat” neveljen magának. Az egyháznak arra kell törekednie, hogy megszabaduljon a gyámkodássá torzult összefonódásból, s egyengesse az utat ahhoz, hogy az evangélium, ill. az egyháztan nyelvén fogalmazza újra önazonosságát.