A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
561 ját nem volt hajlandó az egyházra bízni. Az új politika — úgy tűnik — ezt a hibát nem akarja elkövetni. A hívők egyelőre tartózkodóak, mert, sajnos, túl sok csalódáson kellett átmenniük az államnak a valPapszentelés a pasaréti ferences templomban. Augusztusban megszüntették a négy létező rendbe felvehetők számának korlátozását. lássál és az egyházzal szembeni „nyitottságát” illetően, túl gyakran megtapasztalták a pórázon tartást, ha kesztyűs kézből is, s cselekvés helyett inkább várnak az ajánlat megválaszolásával. Ezen túlmenően az egyház tehetetlenségre is van ítélve, mert eddig csak „kis lépésekben” , vagy sehogy sem kapta meg azokat az intézményeket, melyeken keresztül társadalmi aktivitását hagyományosan végezni szokta. Az egyház képviselői régen hangoztatják az állammal szemben, hogy nem elég az erkölcsi magatartást elvárni, lehetővé is kell tenni a folyamatot, melyben az erkölcsi magatartás megszülethetik. Nagyobb hozzáférhetőséget kértek az ifjúság és család felé, hogy hozzákezdhessenek a munkához. Az anyagi javaktól megfosztott egyház nehezen tud számottevő anyagi segítséget nyújtani a népgazdaság minden értéke felett dis- ponáló államnak. Az egyháznak arra kell törekednie, hogy az állam az emberformálás területén tegye lehetővé a szóban oly sokszor igényelt evangéliumi „erkölcsi többlet” nyújtását. Az eddig felkínált munkaterület, az állam nagyszabású szociá- lis-karitatív programjában való részvétel az anyagi és személyi bázisától megfosztott egyház számára kétarcú, sőt kétes lehetőség. Sokan egyenesen úgy gondolják, általa az állam az anyagi lehetőségeitől megfosztott egyház maradék anyagi eszközét próbálja a pasztorációs
