A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
555 hogy egy cseppet is törődne azzal, hogy mit szólnak hozzá mások, már ennél a puszta fénynél fogva fel van előre vértezve egynémely, igen finom támadási módszerünkkel szemben. Mindig arra kell törekedned, hogy gondozottadat elvond attól a társaságtól, ételtől vagy irodalomtól, amelyet kedvel, hogy ehelyett a „legfinomabb társaságot”, a „divatos ételeket” és a „mellőzhetetlen" könyveket kultivál- ja. Ismertem egy embert, akit az védett meg a társadalmi becsvágy erőteljes kísértésétől, hogy ennél is jobban szerette a pacalt meg a hagymát. Hátra van még, hogy fontolóra vegyük, hogyan lehet jóvátenni ezt a katasztrófát. A legfontosabb dolog, hogy megakadályozzuk abban, hogy bármit cselekedjék. Nem számít, mennyit gondolkodik erről az új megtérésről, míg cselekedetté nem váltja. Csak hadd hemperegjen a kis bestia a bűnbánatában. írjon róla könyvet, ha van ilyen irányú hajlama. Ez igen gyakran kitűnő mód azoknak a magvaknak a sterilizálására, amelyeket az Ellenség ültet el az ember lelkében. Csináljon bármit, csak ne cselekedjék. Nincs az a mennyiségű képzelet- vagy érzelembeli kegyesség, ami ártana nekünk, amíg ezt a kegyességet távol tudjuk tartani az akarattól. Ahogy valamelyik ember mondta: az ismétlés a cselekvő szokásokat megerősíti, a passzív szokásokat gyengíti. Minél gyakrabban érzeleg cselekvés nélkül, annál kevésbé lesz képes a cselekvésre, és végül még az érzésekre is. Szerető nagybátyád: Csűr-Csavar EGY FIATAL FERENCES LEVELÉBŐL Az elmúlt két év igen mozgalmas volt számomra. Az elsőben novicius voltam Esztergomban — jó volt egy nyugodt, a „mindennapos tanulási taposómalomtól” szabad év a megszokott környezetben, ahol diákként már négy évet töltöttem. Nem is hittem, hogy ennek az időnek az önismeret elmélyítésén és a mindennapi élet apróságain keresztül az egymásra figyelés magunkévá tétele a legfőbb „tennivalója” - ez igen sok apró örömet rejtett több liturgikus, ferences alapismeret elsajátítása mellett. 1987. szeptember 5-én tettem egyszerű fogadalmat, s ezután felgyorsult az élet. 7-én már az egyetem levegőjét szívtam a biológiakémia szakon. Az év sűrű volt, és gyorsan elszaladt. Szerencsére a vizsgák is jól sikerültek. Az idei lesz a legnehezebb az öt év közül. Hála Istennek, van egy klerikus társam, aki egy évvel fölöttem jár, ugyanerre a szakra.
