A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

543

MÚLT ÉS JELEN

Németh Zsuzsa

P. BÍRÓ FERENC S. J. (1869-1938)

XII.

A Golgotán

A getszemáni és a golgotái kínok keserű kelyhét utolsó betegségében ismertette meg P. Bíróval a jó Isten. 1938 júliusától kezdve megrendítő testi-lelki szenvedéseket bocsátott hű szolgájára. Az azelőtt mindig beszédes, szenvedései között is vidám páter szinte megnémult, néha órákon keresztül szótlanná vált. Csendben akart lenni, nagy csendben.

Türelmes megnyugvással szenvedett. Mégis többször megszólalt egészen csendesen: „Ma megint egy kicsit türelmetlen voltam. Úgy szégyellem magam. Bocsánatot is kértem érte. .

Hosszú, álmatlan éjszakáin esdő tekintetét az ágya fölött függő Jézus Szíve-képre szegezte, karjait minduntalan kérőleg tárta ki feléje. Ajka kis röpimákat suttogott, szinte látszott rajta, hogy segítséget már csak az égtől remél. Egyetlenegyszer történt meg, hogy gyengéden kitört belőle a panaszos szó: „Még az a drága, jóságos Szűzanya is elhagyott!" Azonban hamarosan megnyugodott, és feküdt tovább csendben, szótlanul. . . Most élte át igazán, mit jelent az Úr Jézus imája a kereszten: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

Augusztus 20-‘án injekciót akart adni az orvos a betegnek. Háromszori szúrásra sefn talált bele a megrongált vénába. A nyitott ablakon pedig behallatszott valamelyik szomszéd rádiójának kíméletlen harsogása: „Eloszlik, mint a buborék, marad, mi volt, a puszta lég. .

23-án feltűnően élénk volt és vidám. Amikor megérkezett az orvos, a beteget ápoló testvérek elmondták neki, hogy a pápa sürgö- nyileg áldását küldte a betegnek, ahogy haldoklónak szokta. Ebből sejtheti a páter, hogy menthetetlen. . . Amikor az orvos beadta az injekciót, a beteg tréfásan skandálni kezdte: Hős vér-tői piro-sult gyász-tér só-hajtva kö-szönt-lek!