A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

539

Ennek a természetes aszkézisnek kétségkívül nagy haszna van. Megmutatja, mennyire hat egymásra test és lélek. De mondhatjuk-e, hogy ez már imádság? Nem maga Isten adta-e nekünk az imát Jézus Krisztusban? A keresztény imádság mélyebbre, sokkal mélyebbre hatol: a Fiúval együtt szólítja az Atyát, Jézussal ad hálát Istennek, az Atyának, Róla énekel, Öt dicséri. Az aszkézis felszabadította test és lélek megnyilatkozásai közvetlenek. Az ember hirtelen, belülről érez rá, kicsoda is az, aki felé egész létével odafordult. A szavak mintegy maguktól fakadnak ajkán. Nem tudja, honnan jönnek, de saját szavainak ismeri meg őket. De még erre sincs szüksége; csöndben is maradhatna. Csöndben, mely nem a szavak hiányát jelenti, hanem szavakat túlnövő csendben, mely a párbeszéd új formája, melyben csak annyit tudunk: az egész személy ott van, mindenestül jelenvaló. Jelen van a szó legerősebb, legintenzívebb értelmében, jelen van a szeretetben, mely a másik ember megismeréséhez vezet. Végül ebből a csendből szakadhat fel a Szentlélek súgta hang. Szívünk kitörő örömmel kiáltja: Abba, Atyánk!

(André Louf cisztercita)

Január 29. - ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP AZ EVANGÉLIUMI ÜZENET ÉS A MODERN VILÁG

Nem tekinthetjük úgy a világot, mintha könnyű, kényelmes, problémamentes és nyugtalanság nélküli lenne. A jelenlegi események ezt világosan mutatják. Zavartan és tanácstalanul állunk bolygónk brutális változásai előtt. Huszonöt évvel ezelőtt még arról álmodtunk, hogy a kényelem növekszik, de e negyedszázad mértani hatványként fokozódó változásai eltüntették ezt a vágyálmot. Egyébként ez szerencse, hiszen a túlságos kényelem egyenlő a lassú halódással. Az élet mindig küzdelem lesz és emberiségünk csak akkor lesz boldog, ha észreveszi azokat az indítékokat, amelyek az evilágiság túlszárnyalására sarkallják.

Civilizációnk inkább a nyugtalanság szédületét nyújtja. Tökéletes lesz-e, képes lesz-e igazságosan elosztani az anyagi javakat, elkerülni a konfliktusokat és agressziókat? Mégha ez megvalósulna is, a rendezetlen közösség akkor is gigantikus termelési szerv maradna, nyájszellemet tükröző gondolkodással, valamiféle szörnyeteg, amely meddőséget hozó fertőtlenítőszer édeskés szagát árasztja.

De azért nem kell megtagadnunk modern világunkat, amely e szédület és nyugtalanság ellenére is csodálatos. Kezünkben van, és meg kell kísérelnünk úgy működtetnünk ezt a hatalmas gépezetet,