A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

535

VA őARMAPI GOMDOLATOK

Január 1. - SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA HÓFEHÉR MÁRIA

Ez az Édes Szűzanya hivatása: Jézushoz vinni, Jézust adni, sőt — Jézussá nevelni! Hogyan tette az én esetemben? Elmondom.

Gyönyörű tavasz volt 1920-ban meg 21-ben. Rákaptam: szombaton délutánonkint a legelső vonattal vágtattam hazafelé, nem községünkbe; korábban leszálltam egy kis állomáson, s keresztül a réteken be egyenest a szőlőhegybe: nem is a mi pincénkhez. Atyai jóbarátomnak volt egy kedves,egyszerű villaféléje, csak úgy hívtam: Tündérlak. Ide! — Enyém volt ott minden: a virágzó fák, a magány, a madárdal, a pázsit és minden szépsége ennek a rejtett kis völgynek. Itt találtam rá - még nem a lelkemre, hanem - egy csodaszép cseresznyefára.

Az épület mögött volt, domboldalon, a selymes fűszőnyeg dús szálai között. Különlegesen nemes fa volt. Mint egy hatalmas bokor. Lent a törzse mindjárt elágazott, s szinte tökéletes szabályszerűséggel alakult ki egy csupa ág gömb.

Tele minden ág fehér cseresznyevirággal. De oly sűrűn, mégis oly leheletfino- man, hogy lehetetlen volt nem a nagy Alkotó Művészre gondolni. Odaálltam az ágak közé, s élveztem ezt a nagy fehérséget.

Mintha megszűntem volna létezni. . .

Csak a fehér virágtenger volt. A fehér szirmok, az illatuk, a színük. . . Órákon keresztül álltam ott, néztem, élveztem, mosolyogtam. Azt hittem, egyedül vagyok. . . Pedig ott volt - Ő, a Fehér Asszony, és rám borította az Ö fehérségét. 1

Mert szent volt ez a fehérség. Ki is mondhattam: Ó, Szent Fehérség! És érintettem roppant gyöngédséggel a szirmokat.

Mint mikor a sáros földre ráhull az első hó . . . Csak a hó látszik, a föld, a sár nem. Eltűnt, nem is gondolunk rá. Csak a hó, a hó, a fehér, a tiszta hó az, ami a mienk. Nem a sár, nem a föld — mondom: a hó egyedül. így voltam én is a cseresznyevirággal.

Marton Boldizsár mint fiatal tanár Petrozsényben (Erdély). 1912.