A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
521 továbbképzés lehetőségének következetes megtagadása akadályozza a teológiatanárok kiképzését. 1945 óta például csak három teológiai tanár szerezhetett doktori fokozatot, ami a főiskola törvényes bezárásához vezethet, mivel hamarosan nem fog rendelkezni elegendő kvalifikált tanárral. 2. Az erdélyi latin katolikusok vitális érdeke, hogy a Szentszék a romániai görögkatolikusok helyzetének rendezése érdekében tett lépéseit ne kapcsolja össze a latin katolikusok ügyének rendezésével. Ha a görögkatolikusok a nemzetiséghez tartozó katolikusok kétnyelvűsítése árán nyernék el működési engedélyüket, ez a nemzetiségi katolikusokat kiszolgáltatná a kormány homogenizációs törekvésének, ugyanakkor a Szentszéknek semmi biztosítéka nem lenne, hogy az újonnan működési engedélyhez jutó görögkatolikusokat egy újabb „reúnió" nem kényszerítené-e be az ortodox egyházba. 3. Mivel a román kormány intenzív telepítési politikája Moldvából elrománosodott katolikus csángókat és óromániai ortodox telepeseket hoz az elrománosításra kiszemelt területekre, az Erdélybe bevándorló román katolikusok lelki ellátására önálló templomokat és plébániákat kell létesíteni, anyanyelvi alapon álló részegyházakba szervezni őket az 518. kánon, illetve a 372. kánon 2. paragrafusa rendelkezéseinek megfelelően, valamelyik román egyházmegye fennhatósága alatt, önálló egyházmegyeként, vagy megtartva őket az erdélyi püspök joghatósága alatt. Jó volna, ha a nemzetiséghez tartozó katolikusok Moldvában és Bukarestben az erdélyihez hasonló lelkigondozói struktúrát kapnának. 4. Mivel az 1948-as román kultusztörvény az ország nyugati részén levő csonka egyházmegyéknek (Szatmárnak, Nagyváradnak és Temesvárnak) nem teszi lehetővé, hogy saját megyéspüspöke legyen, a iasi-i és bukaresti román hívőket gondozó egyházmegyéknek viszont igen: egy Bukarest székhellyel működő romániai egyháztartomány megalapítása az egyetlen erdélyi püspököt számbeli kisebbségbe juttatná a két román főpásztorral szemben, ami hatástalanná tenné a nemzetiségi különállás folytán még meglevő „belső autonómiát” is. 5. A Szentszéknek nem szabad részt vennie olyan tárgyalásokon, ahol egyházpolitikai vagy más meggondolásból a kisebbségek sorsa fölött az ő megkérdezésük nélkül döntenek. A Romániában élő kisebbségi katolikusoknak szükségük van arra, hogy a Szentszék nyilvánosan állást foglaljon a kisebbségi jogok kérdésében. A katolikus egyház mérhetetlen kárára lenne, ha megvalósulna a román kormányzat erőszaktól sem visszariadó törekvése: az egységes ortodox és román állam.
