A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
501 FI ATA LÓKNAK Babos István TUDNIVALÓK A KERESZTSZÜLÖK SZÁMÁRA A régi szokás szerint a keresztanyának három feladata volt: 1/ Keresztvíz alá tartotta keresztgyermekét. 2/ Ajándékot vett neki néha. 3/ A szülők halála esetén gondoskodott a gyermek vallásos neveléséről. Az első kettőt kötelességszerűen ellátta, de a harmadikra szinte sohasem került sor. A szülők halála esetén rendszerint valamelyik rokon gondoskodott a gyermekről. Sajnos, a keresztszülők szerepe inkább társadalmi, mint vallásos szerep volt. Az új liturgia vallásos szerepüket igyekszik kihangsúlyozni, és ennek megfelelő megvilágításban szerepelnek a szertartásban. A keresztszülők a felnőttek keresztelésével kapcsolatban jutottak szerephez. Keresztények, akik ismerőseik között találtak valakit, aki a hit iránt érdeklődött, főleg ha az ő példájuk eredménye volt az érdeklődés, és az illetőt maguk is becsületes embernek tartották, beajánlották őt a hitújoncok közé. Kezességet vállaltak érte, és amíg az oktatás folyt, segítették őt, hogy a hit elemeit megértse. A keresztelés alkalmával szintén segédkeztek a szertartás alatt. A keresztény szülők maguk vitték gyermekeiket a templomba, és később oktatták őket a hitre. Csak az árván maradt gyermekeknek volt keresztszülője az ősegyházban. Később a gyermekkeresztelésnél is megjelentek a keresztszülők. Az új liturgia nagyon is kiemeli a keresztszülők szerepét és felelősségét. Nem társadalmi szerepük van. Feladatuk, hogy a szülőket a gyermek vallásos nevelésében segítsék szavukkal és példájukkal. A keresztelés alatt pedig a keresztény közösség képviselői. Sokkal fontosabb a szerepük, mint a régi „társadalmi” szerep, mert a szülőkkel együtt állandóan felelősek a gyermek vallásos fejlődéséért. Ezért fontos, hogy a szülők hozzájuk közelálló, megbízható jóbarátot kérjenek meg a keresztszülői tisztre. Mivel a gyermek vallásos nevelésében kell segédkezniük, ezért elengedhetetlen, hogy vallásukat gyakorló és hívő katolikusok legyenek. A keresztszülők feladata, hogy a szülőket segítsék úgy, hogy példájukkal a gyermek szeme elé tárják az evangélium tanítását. Ez nem jelenti azt, hogy a nem katolikus vallású rokonainkat és ismerőseinket nem hívhatjuk meg a keresztelőre mint „keresztény tanúkat”. Hívjuk meg őket is, de a keresztszülő vallását gyakorló katolikus legyen.
