A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-11-01 / 11. szám

499

járják az élet útjait. Ez sok és mély fájdalomnak szokott a forrása lenni.

„Némelykor szinte megremegtem: vajon a jó, helyes úton járok-e? . . . Ezt annál is inkább éreztem, mert sokan kifogásolták azt az irányt, amelyet követni kezdtem" — tekint vissza P. Bíró az addig megtett útra 1934-ben.

Erőt, bátorságot abból merített, hogy tiszta szándékkal mindig Isten akaratát kereste. Novicius kora óta elvül tűzte maga elé: „Az Isten akarata az én legnagyobb gyönyörűségem." S nem maradt meg a puszta szónál, hanem átültette azt a gyakorlatba is.

A „Deo gratias — Hála Istennek" és „legyen Isten akarata" állandóan ajkán volt, s leveleiben is újra és újra visszatér.

„Hála Istennek, jó megpróbáltatásokon visz keresztül bennünket a jó Isten. Legyen meg az Ö szent akarata. Tudja Ö Szent Felsége, mit miért tesz."

Gyöngéd részvéttel fordult a betegek felé. Hiszen jól ismerte a testi kínt; mióta belépett a Jézus Társaságba, szinte állandóan betegeskedett.

„Most hallom — írja —, hogy nagyon beteg. Részvéttel vagyok, imádkozom. Egyesüljön a szenvedő Jézussal, az neki nagyon tetszik. Sokszor sóhajtson fel: Deo gratias, Deo gratias! Ne zavarodjék meg amiatt, hogy száraz bensőleg és elhagyatott. Tudom biztosan, Önnel van az Úr Jézus. Ö is milyen elhagyatott volt a keresztfán. Egyesüljön vele, mondogassa vele: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Jó lesz? Imádkozom, hogy az Ür erősítse és vigasztalja meg."

Erős szenvedései ellenére is boldog.

„Én boldog volnék, ha meggyógyulnék, de így is boldog vagyok, hogy a szenvedő Ür Jézussal szenvedhetek. Nem igaz? Azköny- nyebb, ez nehezebb."

Az érte aggódókat is szeretettel tanítja az Isten akaratával való teljes azonosulásra.

„Ha az Úr Jézusnak tetszik, rögtön meggyógyulok; ha pedig neki nem tetszik, nekem sem tetszik. Deo gratias! Tessék, mondja Ön is ezt velem."

„A fájdalmakat leszámítva jól vagyok. De azokkal is jó. Deo gratias! Ha annyi jót szívesen vettünk az Úrtól, hát miért ne vennők legalább olyan szívesen a kis szálkát is az Ő szentséges keresztjéből? Alleluja, alieluja, alleluja! Hogy rohan az idő! Elmúlt a bájos karácsony, és már villan messziről a fönséges húsvét." — Az utolsó húsvét P. Bíró életében.

(Folytatjuk.)