A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
MINDIG ELEVENEN ÉS TEVÉKENYEN A TÖRTÉNELEMBEN 1. Örömmel fogadlak és köszöntelek benneteket, magyar zarándokok, akik Szent István halálának 950. évfordulója alkalmából jöttetek Rómába és megemlékeztek arról, hogy II. Szilveszter pápa küldte a Szentnek a királyi koronát. Különösen is köszöntöm Paskai László bíboros esztergomi érseket, aki a többi főpásztorral együtt elkísért és bemutatott benneteket ezen a családias találkozón. E jubileumi évben megemlékeztetek arról a nagy férfiúról, aki a nemes magyar nemzet alapítója volt; és ugyanakkor megemlékeztetek a Szentről is, aki a keresztség ajándékával bevezette népét az egyházi közösségbe és Európa keresztény nemzetei körébe. A reá való emlékezés annyit jelent, mint visszatérni nemzeti történelmetek kezdetéhez és bátorítani a ma embereit, hogy maradjanak hűségesek a Szent István által hozott történelmi döntésekhez, tehát hogy Magyar- ország legyen mindig hűséges a katolikus hithez és az európai keresztény hagyományhoz. Szent István megnyitotta a nemzet előtt a keresztény vallás és kultúra egyetemes értékeit, tudva azt, hogy egyetlen közösség sem lehet eleven a történelem során, ha becsukódik önmagába. A kezdeti időben a nemzetnek másoktól kellett kultúrát, államszervezetet, európai művészetet tanulnia. István széleslátókörű vezető és szent volt, így meg tudta győzni alattvalóit arról, hogy szükséges az egyetemes; értékek felé való nyitottság. Megtanulni a jót másoktól, más nemzetektől, más kultúráktól: ez egy nemzet életerejének a titka. 2. A szentek kiváltsága az, hogy a halál időpontja különleges fontosságot kap náluk, mivel ez második és igazi születésük Isten országa számára. István megnyitotta nemzetének a történelem keresztény távlatát, amelynek végső célja az örök élet. így halála mindig felidézi annak a történelmi választásnak az emlékét, amelyet nemzetének felajánlott. Ma, amikor az emberiség a lelkiismeret és a meggyőződés bizonytalanságában, a hitre vonatkozó kétségekben és a hitetlenségben vergődik, ez a tanúságtétel fokozottabban jelentős. A keresztények hivatása úgy élni, hogy földi életük előkészület legyen az örök életre, és így a hit igazi tanúi legyenek Isten országában. A magyarországi ünnepségek középpontjában a Szent Jobb ereklye állt. A szent király jobbja igen kedves a magyar nemzetnek és egyháznak, értékes jele annak az erős tekintélynek, annak az elszánt akaratnak, amely nemzeteteknek megjelölte az utat a történe481 \
