A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
468 „ECCLESIA DEI ADFLICTA" „Isten Egyháza nagyon elszomorodva vette tudomásul. . ." így kezdődik az a pápai irat, amely Marcel Lefebvre érsek június 30-i törvénytelen püspökszentelése után rendezi a felmerült jogi kérdéseket. Egyházszakadás történt, amelyre a katolikus Egyházon belül az 1870-es I. vatikáni zsinat (az ókatolikusok kiválása) és az USA-beli nemzeti lengyel egyház megalakulása óta nem volt példa. Marcel Lefebvre érseket 1976-ban VI. Pál felfüggesztette papi és püspöki funkcióinak gyakorlási jogától, mivel szembehelyezkedett a II. vatikáni zsinat tanításával és az azt követő reformokkal. II. János Pál hamarosan megválasztása után személyes találkozással igyekezett feloldani a helyzet feszültségét; azóta váltakozó szerencsével alakultak a megoldás kilátásai. 1987 őszétől már a közelinek ígérkező kiengesztelődésen dolgoztak, bár sokan nem hittek benne, hogy ez tényleg lehetséges lesz. 1988. május 5-én Ratzinger bíboros és Lefebvre érsek aláírták a megegyezés részleteinek jegyzőkönyvét; két héttel később azonban az érsek megismételte régebbi ellenszegülését; június elején nyilvánvaló lett, hogy a törés kikerülhetetlen, és június közepén ez köztudottá is vált. Az említett püspökszentelés utáni napon, július 1-én a Szentszék hivatalos döntést hozott arról, hogy a szentelő, brazil társszentelője és a négy újonnan szentelt püspök (egy angol, egy francia, egy spanyol és egy svájci) ki vannak közösítve a katolikus Egyházból. Ez az egyházszakadás viszonylag kevés embert érint; a szomorú végkifejlet valószínűleg csökkenteni fogja a mozgalom vonzóerejét. A mozgalom, mely a X. Szent Piusról elnevezett papi testvérületben öltött testet, élesen támadja a II. vatikáni zsinatnak több tanítását és a zsinat utáni egyházi életet. így nem fogadja el a lelkiismereti szabadságot és a vallásszabadságot; hamis ökumenizmussal vádolja a katolikusok egységtörekvéseit a protestánsokkal és a nem keresztényekkel (a pápa assisi imatalálkozója a világ vallási vezetőivel a zsinat mellett a másik nagy botránynak bélyegzett esemény); eretnek megszentségtelenítésnek nevezi a zsinat után életbe léptetett miseszertartást (a XVI. századtól az 1960-as évekig használt miseszertartást az Egyház „örök és megváltoztathatatlan” miséjének mondja). — A mozgalom ellenvetései nem az átmeneti kor nehézségeire vagy az (ökumenikus, liturgikus) visszaélésekre irányulnak, hanem magára a lényegre. — Az átmeneti nehézségek és a visszaélések, továbbá a kedves szokásaink iránti nosztalgia, a változások feldolgozásának személyes nehézségei jórészt érthetővé teszik, hogy Lefebvre érsek eszméi és mozgalma rokonszenvre és kedvező visszhangra találtak. Két idézet jól megvilágítja az érsek mentalitását. 1987 augusztusában, amikor négy papjával közölte szándékát, hogy püspökké szenteli őket, így kezdte levelét: „Mivel Péter székét és a római kulcspozíciókat antikrisztusok foglalják el, a mi Urunk Országának lerombolása gyorsan folyik az ő evilági titokzatos Testén belül, különösen a szentmise megromlásával. . . Isten a X. Szent Piusról elnevezett papi testvérületet hozta létre az ő dicsőséges kiengesztelő áldozatának az Egyházban való megtartása és megőrzése érdekében.. . Ez az, ami kiérdemelte (Folytatás a 479. oldalon.)
