A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
464 tek a hegyek néma árnyékában. Fohászkodni kezdtünk, hogy ne kelljen ölükben töltenünk az éjszakát. A Szűzanya meghallgatta kérésünket, mert éppen arra vette útját a Zarándokokat Fogadó Iroda egyik munkatársa, hazafelé bandukolva. Megkönyörült rajtunk, és befogadott saját kis házikójába, ahol már egy öttagú amerikai család és egy ausztrál házaspár is élvezte vendégszeretetét. A háziak átadták saját szobájukat a vendégeknek, és meghúzták magukat a konyhában és a színben. Másnap reggel felkerestük a templomot. Ez a kis faluban első pillantásra túlméretezettnek tűnik. A Szűzanya jóvoltából és Urunk kegyelméből ma a zarándokhellyé vált templom nap nap után túlzsúfolt. A templomból kijövet magyarországi zarándokokkal akadtunk össze, akik készségesen útbaigazítottak, mint akik otthon vannak. Útbaigazításukat követve kerestük fel Vicka és Iván házait, akik szívélyesen elbeszélgettek velünk. A két látnok évek óta fáradhatatlanul közvetíti a Szűzanya üzeneteit. Arcuk mindig derűs, szemükben a találkozás tüze ég; nap nap után társalognak a Szűzanyával. Elgondolkozva folytattuk utunkat a jelenések színhelyére. Ez egy sziklás dombon fekszik, nem messze a falu első házaitól. A zarándokok egyenként vagy csoportosan vonulnak, kezükben rózsafüzér. Az áhítatos csendben mindenki újra átéli az Istenanyával való találkozás bensőségét. Mi is annyira elmerültünk az imában, hogy csak késő délután értünk vissza a templomhoz, mely addigra teljesen megtelt. Kint, a templom lépcsőin várakoztak a kiszorultak a nagy találkozás perceire. Köztük betegek to lószékben vagy mankóra támaszkodva. Arcuk csupa várakozás. Hat órakor kezdődött a rózsafüzér imádkozása: egy többszólamú zsoltár. Tökéletes akkordjai felzengnek az égre. A látnokok már észrevétlenül felsurrantak a karzatra, míg lent a főoltár körül több mint hatvan pap könyörög együtt a templomot megtöltő hívekkel. A Szűzanya szemmel nem tapasztalható találkozását a látnokokkal a természet nagyon is látható színjátéka kíséri a kinnrekedtek számára, bőségesen kárpótolva őket a kiszorultságért. „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot:
