A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

4

Az erőszak útjai nem vezethetnek az igazságossághoz, sem számotokra, sem a többiek számára. Ha akartok, még megváltozhattok. Kinyilváníthatjátok emberi érzéseiteket, elismerhetitek az emberekkel való közösségvállalást. (. . .) Az, ami egyesít bennünket, sokkal fontosabb, mint az, ami szétválaszt; egyesít a közös emberi mivoltban való részesedésünk.”

MISSZIÓS:. . . hogy a világnak azok a területei, amelyek még zárva vannak az evangélium előtt, megnyissák kapuikat Krisztusnak.

Amikor 1978. október 22-én II. János Pál pápa székfoglalóját ünnepelte, egy híressé vált felkiáltásával megfogalmazást adott programjának: „Tárjátok szélesre az ajtókat Krisztusnak!” Évekkel később ő maga jegyezte meg, hogy az az októberi nap egyben missziós vasárnap is volt; a jelmondat tehát missziós programot is kifejez.

Missziós határozatában a II. vatikáni zsinat részletesebben is kifejtette a mai világ számarányos és társadalmi összetételét, amely kihívás és feladat a keresztény evangelizálás számára. „Kétmilliárd ember még nem hallotta, vagy alig hallotta az evangéliumi üzenetet, és számuk napról napra növekszik. A kulturális élet erős kötelékei, ősi vallásos hagyományok, szoros összeköttetést létesítő társadalmi kapcsolatok gyűjtik össze őket jól elhatárolható közösségekbe. Némelyek a nagy vallások valamelyikét követik, mások az Isten fogalmáig sem jutnak el, vagy kifejezetten, sőt néha ellenségesen tagadják létezését.” [Ad Gentes, 10.) Csupán azzal egészítsük az 1965-ös zsinati szöveget, hogy a kétmilliárdból közben majdnem három és fél milliárd lett.

Eddig azokról volt szó, akikhez még nem jutott el a krisztusi üzenet, vagy csak időszakos hírként jutott el, vagy mint az idegenek, a kizsákmányolok vallása. Európa viszont és Amerikának egy része olyan világrész, amely bizonyos értelemben már túl van a kereszténységen, ahova Krisztus örömhíre már nem jut el. Közvetlenül a II. világháború végén Párizs érseke, Suhard bíboros kérdésként vetette fel: „Franciaország missziósterület?” Ma már felkiáltójellel kell mondani: „Franciaország missziósterület!" „Albánia missziósterület!" „Európa missziósterület!" Szerencsére ez nem egyértelmű és teljes igazság. Ahogy a Szentatya mondta egyszer albán menekülteknek: az Egyház külsőleg eltűnt Albániában, de „nem tűnhet el az emberek szívéből, mert az Egyházat a Szentlélek építi Krisztus szava által, a híveiben élő Krisztus személye által. Krisztust nem lehet megölni, és ugyanúgy az Egyházat sem lehet megölni."