A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
460 hoz egyetlen út az önképzés. Ugyanakkor az amerikai és magyar kettősség előnyeit és hátrányait, illetőleg különbségeit tárgyilagosan, a miliőnek, a szellemi és gazdasági adottságoknak megfelelően kell felmérni. Itt a magyarságukat csak azok veszítik el, akik önként megtagadják. Néhány évtized, és a túlnyomó többség beolvad a különböző népek keveredéséből kialakult színtelen-íztelen-szagtalan, egyéniség nélküli hangyabolyba, ahol teljesen megszűnik a nemzeti jelleg s a karakter, és a tömegmédia mondja meg, mit lehet gondolni, és mit nem. Mint nagyon találóan jegyzi meg: ez az egyéniséget vesztett gyokértelenség „borzonga kirivástól”. Teljesen igaza van neki abban is, hogy sokan az idegenben, a befogadó hazában ébrednek rá, mit jelent magyarnak és egy ezer vagy talán többezer éves kultúra letéteményesének lenni, és ezáltal felismerik kötelességüket fajtájukkal és anyanyelvűkkel szemben. Hozzá kell azonban tenni, hogy akik ezt meglátják, azok kivétel nélkül szellemi emberek. „Az amerikai magyarság létkérdése az, hogy a kommunikációs útvonalak nyitottak legyenek az anyaország felé.’’ Világnézet nem választhatja el fiatalságunkat az új hazában, hiszen együttműködés nélkül hiábavaló lesz minden egységkísérlet, akárcsak a politikai emigráció árnyalatokra osztottságában. Amerikai magyarnak lenni nem jelent lelki és szellemi kettősséget, csak kettős hovatartozást. Magyar kulturális gyökeret és amerikai életszemléletet. Mindebből következik, hogy amerikaiságunkkal szolgálhatjuk a magyarságot, magyarságunkkal pedig Amerikát. Ezért fontos a folyamatos önképzés, mert csak magas színvonalú magyar műveltséggel adhatjuk át gazdag örökségünket utódainknak. Ez a maradék nélküli magyarságszolgálat. (Folytatjuk.) TE HOGY ÉRTED EZEKET A KÖZMONDÁSOKAT? Ki farkassal tart, annak vonítni kell. * Istennek nem gyertyája, ördögnek nem piszkafája. * Nagy hóhér a rossz lelkiismeret. * A jó hímek szeretik nyakát szegni. * A henyélés az ördög párnája.
