A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

450

feleannyit. S menjen el dolgozni, de úgy hogy belefáradjon a dereka. . . Azok a túlságosan ájtatosak sokszor csak sportból dolgoznak. Ameddig nekik jólesik. Ott is inkább csak parancsolgatnak, kritizálnak, de nem tesznek semmit.”

A finomkodó, kényelmes „életszentség'' szinte kihozta a sodrából. Valahol lelkigyakorlat alatt panaszkodott neki egy apáca, hogy tanult nővér létére kertészetbe osztották be, s „lelki ember létére az undorító földben kell turkálnia”. Több sem kellett P. Bírónak. Jól megmagyarázta, hogy talán Szűz Mária eléggé „lelki” volt, s mégis megművelte kis kertjét.

Amikor pedig egy keresztény cégnél dolgozó alkalmazott arról panaszkodott a páternek, hogy nagypénteken délután nem engedték el munkahelyéről szentsírt látogatni, ez volt a felelet: „Nem kötelező a szentsír látogatása. Nagyobb nagypéntek az magának, ha dolgozik és azt felajánlja, mint ha szép tavaszi időben sétálgat egyik templomból a másikba.”

P. Bíró az igazi alázatosságra nevelte lelki gyermekeit. „Csakis az igazi alázatosság hoz mély békét és megelégedettséget. Alázatosság nélkül nincs tiszta szándék. — Felebaráti szeretet alázatosság nélkül nem lehetséges, legfeljebb cimboraság. — Engedelmeskedni alázatosság nélkül csak rabszolga és farizeus módra lehet. — Különös, hogy Szent Ignác az alázatosságot, engedelmességet, szeretetet szinte egy erénynek veszi."

„Az igazi alázatosság a legpasszívabb, de egyszersmind a legaktívabb erény. Mert az alázatos ember tudja, hogy önmagában semmi, hogy Isten segítsége nélkül semmi jót nem tehet. De ugyanakkor tudja, hogy Isten megadja neki a szükséges és bőséges kegyelmet, s így findent megtehetek abban, Aki engem megerősít' (Fii 4,13).”

P. Bíró természettől fogva gyengéd, szerető szívet kapott a jó Istentől. Megérezte ezt mindenki, aki kapcsolatba került vele.

Azt is tudta, hogy a szeretet gyakorlása nem jelent elkényezte- tést, mert ,pz igaz szeretet természeténél fogva igen erős, sőt kemény is szokott lenni. Még súlyosan büntetni is tud, épp, mert félti, akit szeret. Az Úr csupa szeretet volt, mégis ostorral is dolgozott, de akkor is szeretett.” — Egész életén át tudatosan törekedett arra, hogy azt a módszert válassza a lelkek vezetésében, ami leginkább javukra válik.

Élete vége felé így szűri le tapasztalatait valamennyiünk számára: „Nemigen bántja az embert halálos ágyán, ha a kelleténél nagyobb szeretetből enyhén ítélt; de az sokszor bánt, ha nagyon is ridegen, a jog és igazság szerint ítéltünk.” (Folytatjuk.)