A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

449

kedélyünk hullámzása magával ragadjon. „Hidegen, nyugodtan, de vígan előre!" — ez volt egyik kedves jelmondata. Hosszú évek gyakorlata során mesteri tökéletességre vitte benne. Ha olykor valami kellemetlen meglepetés ki is zökkentette egyensúlyából, mihelyt ráébredt, azonnal rendet parancsolt az érzelmeknek. Minthogy a nyugodt, vidám önuralom annyira bevált nála, azért lelki gyermekeinél is nyomatékosan szorgalmazta ennek a lelkületnek a kialakítását.

Különösen megkívánta veze- tetteitől, hogy küzdjenek a borús, szomorú lelkiállapot ellen, mely elhomályosítja az ember világos látását, józan ítéletét. „Egyik ismerősömnek — 16 éves leány — két é- vig nem adott más tárgyat a részleges lelki számvételre, mint a szomorúság elleni küzdelmet. S olyan alaposan kikúrálta bajából, hogy azóta mindenki jó kedélyéről ismeri az illetőt."

„Szomorúnak nem szabad lennie sohasem. Erre nincs oka. De sok oka van az örömre. . — írja

Ha valakin unottságot vagy hanyatlást vett észre, biztos kézzel iparkodott a nehézségen átsegíteni. „Ne zavarja meg, hogy itt-ott hanyagságon vagy unottságon kapja magát. Megesik ez mindnyájunkkal. Emberi dolog. Csak ha észreveszi, szelíden sarkantyúzza meg magát, és tegye épp az ellenkezőjét. így cselekedett Szent Ignác is."

P. Bíró nagyon jól tudta, hogy a lelki unottság, sőt hanyatlás oka gyakran a rossz vagy túlfeszített idegzet, kimerültség. Akin észrevett ilyesmit, attól megkívánta, hogy minél előbb testileg hozza magát rendbe.

A modern kor testet-lelket felőrlő gépélete ellen védekezni kell — vallotta. Biztosítani kell az időt az imádságra, lelki-testi felüdülésre, a belső csend pihentető nyugalmára. Másképpen az ember szinte meghasonlik önmagával, és bűnt bűnre halmoz; különösen türelmetlenséggel, kritizálással, elégedetlenkedéssel vétkezik. Munka, pihenés, imádság egészséges egyensúlyban kell, hogy legyenek.

Keményen fogta a csak ájtatoskodó, lelki élvezeteket kereső gyónóit. „Volt, akinek azt mondtam — beszélte el —, imádkozzon

P. Bíró kedvenc sétánya a péceli parkban

egy másik lelki gyermekének.