A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

447 MÚLT ÉS JELEM Németh Zsuzsa P. BÍRÓ FERENC S.J. (1869-1938) X. A lelki vezetés művésze „Mindent Isten nagyobb dicsősé­gére!" — a Jézus Társaság jelszava. S mi szolgálná jobban Isten dicsőségét, mint ha minél több lelket vezetünk el Hozzá, életünk példájával, tanítással, szóban, í- rásban, imával, a szeretet tetteinek éle­tével. P. Bíró élt mindezzel a lehető­séggel. Lebilincselő egyéniségéből Istenbe kapcsolódó meleg szeretet áradt, vonzotta az embereket. Kitűnő szónok volt, mestere annak, hogy a megszokott igazságokat időszerű, a mindennapi élethez kap­csolódó módon állítsa hallgatói elé. Köteteket tesznek ki reánk ma­radt írásai. Száraz statisztikai adatok szerint például az 1913-as esztendő­ben több mint tizenhétezer gyónást hallgatott meg, 209 előadást tar­tott, két nyolcnapos és tizenkét háromnapos lelkigyakorlatot adott. De ki tudja, mennyi volt a személyes beszélgetések száma. S hány éven keresztül dolgozott idejét, erejét nem kímélve a lelkekért. Ha szemrehányást tettek neki, miért nem pihen, mikor beteg, ez volt a felelete: „Mert emberek élnek a földön, s azoknak halhatatlan lel­kűk van." Legfőbb nevelési eszköze a gyóntatás volt. Mélyen átérezte, milyen csodálatos, természetfeletti munkát végez Isten a lelkekben, s hogy ehhez az ő emberi munkáját használja fel, az ő szavain keresz­tül nyernek bocsánatot, kerülnek egyre közelebb Teremtőjükhöz. Mindig gondosan vigyázott rá, hogy valóban eszköz maradjon, hogy azon az úton segítse előre a lelket, amelyen Isten akarja azt ve­zetni. Ha a gyónó szövegezéséből nem derült ki, mi ez az út, érdeklő­dött, nincs-e valami kérdeznivalója; ő is tett fel kérdéseket: Szereti-e

Next

/
Thumbnails
Contents