A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
399 ben, ha az alattvaló véleménye eltér az elöljáróétól, közli azt felettesével, ismertetve a véleményét alátámasztó indokokat. Közösen keresik, mi szolgál Isten nagyobb dicsőségére az adott körülmények között. A döntő szó azután az elöljáróé, s a döntésért ő a felelős Isten előtt. — S hogy a szerzetesi engedelmesség nem bénítja meg az egyéni vállalkozó kedvet, azt világosan mutatja P. Bíró élete. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatokon nevelődő jezsuita elsősorban az Úr Jézust akarja mintázni egész életében. Az engedelmességben is annak példáját követi, akinek az volt „a kenyere, hogy Atyja akaratát cselekedje". Ez áll P. Bíró előtt is: „Az Úr példája, melyről Szent Pál oly szépen szól a Filippiekhez írt levélben (1—3). Itt megvan a legmeghatóbb példa és ok arra, hogy tudjunk engedelmeskedni. Az Úr Jézus egész élete engedelmesség a mennyei Atyának, s az Ö akaratát látva keresztrefeszítőinek is engedelmeskedik." A szerzetes a tisztaság fogadalmával egész testét, az engedelmesség fogadalmával egész lényét, minden képességét Isten szolgálatára szenteli. „Az engedelmesség által átadom akaratomat, szabadságomat az Istennek; egyesítem az Ö szabadságával, akaratával, a változtathatatlan és végtelen tökéletes akarattal és szabadsággal" — vallja P. Bíró. Nem mindig könnyű engedelmeskedni, főleg, ha a felettes nem lát olyan világos nagyvonalúsággal, mint az alárendelt. Megtapasztalja ezt minden ember, a szerzetes is. P. Bíró szinte prófétai éleslátással volt megáldva. Megvolt benne az átlagembernél oly ritka intuíció, és a helyest, a valóságost ösz- tönszerűen megsejtő érzék. Hányszor csóválták fejüket, egyenesen rosszallták nézetét, el is vetették azt — de a jövő neki adott igazat. Nem kicsinyes tervek, hanem a legégetőbb egyházi éstársadalmi problémák foglalkoztatták. — Ezeket szem előtt tartva megértjük, hogy a páter szinte a saját vérével írta az engedelmességről szóló súlyos szavakat. Hogy ágaskodhatott benne az ellenkezés igazának tudatában! Egyszer majdnem kettétört, amikor súlyos ügyben az elöljáró úgy vélte, hogy Isten, a Társaság és a páterek érdeke mást követel, mint amiről P. Bíró szentül meg volt győződve. De engedelmeskedett. — S a következmény? Rengeteget használt a Jézus Társaságnak azáltal, hogy Szegedre kerülve a rendi ifjúság az ő befolyása alá került; nagyon sokat nyert ő maga is, mert lelki élete még inkább elmélyült. Ö is fordulópontnak érezte ezt az esetet életében, a saját elgondolásáról való lemondást követő időt a belső érés idejének látta. Erre az esetre utal később egyik levelében, mely sajátos fényt vet hősies engedelmességére és küzdelmére.
