A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

370

vegy édesanyja iránti kötelezettsége miatt nem tudja vállalni. Hozzájárult még az is, hogy öccse abban az évben kezdte meg a noviciátust Jézus Társaságában. Az esemény mintha azt igazolta volna Margitnak, hogy Isten nem őt, hanem az öccsét fogadta el. Többszöri ingadozása után most mégis fájt a lemondás.

P. Bíró belenyugszik a visszautasításba, de tovább figyeli Margit fejlődését. Vár, imádkozik, mert célja megvalósítására eddigi munkatársai között őt találja a legalkalmasabbnak.

Margit P. Bíró kezdeti próbálkozásában részt vesz, segít. Szenved attól, hogy nem képes egészen átvállalni a kezdeti terheket. A páter biztatja, hogy eredeti elgondolása szerint, mint otthon élő, teljes értékű tagja lehet az alakulandó intézménynek.

A P. Bíró lelkében éveken keresztül hordozott eszme Jézus Szíve Népleányai néven 12 alapító taggal 1921. január elsején öltött testet. Köztük volt Lafrancó Margit is, de ő nem lakott a közösben.

Mint minden új kezdeményezésben, a sok jóakarat mellett lelki és gyakorlati hozzáértések hiánya miatt időnként káosz, bizonytalanság, emberi gyengeség lépett fel a kezdő közösségben. P. Bíró több baj okát a lelkiség hiányára vezette vissza. Sokat imádkozott megoldásért.

1924-ben Margitot kinevezte a tanácsban első asszisztensnek, aki egyben spirituális testvér is volt. Ekkor hetenként egyszer mindenki köteles volt Margittal találkozni. Ű jóságos, kedves volt mindenkihez. Szelíd volt a hibázókkal szemben, de szigorú a többszörösen visszaesőkhöz.

Hamarosan békés légkört teremtett meg a közösségben. P. Bíró méginkább meggyőződött Margit elöljárói alkalmasságáról. Miután 1925-ben lejárt az előző elöljáró, „vikária'' (Atya helyettese), Kárpá- thy Teréz hivatali ideje, új választásra került sor, amiben a legtöbb szavazatot Lafrancó Margit kapta. Az ő reagálása az volt, hogy „ez csak az ördög műve lehet, mert tönkre akarja tenni a Társaságot”. Végül is az atya biztatására elfogadta a hivatalt, de meglepődött, amikor a hivali eskü letételekor az atya közölte a közösséggel, hogy Lafrancó Margitot örökös vikáriának nevezi ki a Társaság számára. Ettől kezdve a páter az ő vezetésén keresztül irányította a Társaságot. Margit a vikária címet P. Bíró halála után is megtartotta. Továbbra is együtt élt édesanyjával, sőt 1934-ig megtartotta hitoktatónői állását is. Emellett új letelepedéseket alapított a meglévő három mellé. Kormányzása alatt tíz házat, illetve apostoli központot létesített, felépült a budapesti központi ház, Pécelen pedig lelkigyakorlatos ház. Apostoli lelke nagy szomorúságára több meghívást vissza kellett uta-