A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

368

téré fogja nevelni. Január 20-án keresztelték a gyermeket, és védőszentjéül Árpádházi Szent Margitot választják a szülők. Úgy tűnik, hogy ez a két történés befolyásolta Margit egész életét, és hatással volt arra a kapcsolatra is, ami édesapjához fűzte. Érzelmi világának gazdagságát elsősorban őfelé mutatta ki. Az apa viszont kényeztette az engedelmes, jószívű, érzékeny, de igen zárkózott leánykáját.

Margit értelmes és szorgalmas volt. Tanulmányait mindvégig könnyedén végezte. Iskoláinak első éveiben a budapesti Szent Szív Intézetbe járt. Már abban a vallásos környezetben jelentkezett benne a vágy, hogy a jó Istené legyen. Szeretett imádkozni. Különösen vonzódott a tabernákulumban lakozó Úr Jézushoz és a Szűzanyához. Felsőfokú iskoláit az Angolkisasszonyoknál fejezte be. Közben a Budapesti Zeneakadémián diplomát szerzett. A P. Bíró által alapított Ward Hitoktatónőképző Kollégium első növendékei közé tartozott, és három évi komoly tanulmány után megkapta az oklevelet. A tanítónőképzőt is el kívánta végezni, de annak idején édesapja ellenezte, mert szerinte arra nincs szüksége, hogy kenyérkereseti pályára készüljön fel. A tanítónői diploma megszerzésére később, szükségből került sor. Édesapja akkor még nem sejthette, hogy az I. világháború kitörése előtti évben, 1913-ban meghal, és hogy a háború kimenetele a család anyagi helyzetét is befolyásolni fogja. Szerencsére, jó néhány évvel előbb megvette azt a bizonyos bérházat, ami jövedelmet is biztosított, és amelyben a szülők kényelmes, meleg otthont teremthettek meg a család számára.

Amint Margit serdülőkorba került, az Istennek szentelt hivatás vágya elhalkult benne, de nem szűnt meg teljesen. Az ok részben új baráti köre, a világ felé való kitárulása, a minden szépre, jóra, művészetre hajló természete volt. Amint az évek múltak, mindinkább elmerült a jómódúak életstílusába. Erről az időről öccse így emlékezik: „Margit rendkívüli egyéniség volt. Gránitszilárd lélek, virágszirom finomságú kedély. Egyéniségének az a lenyűgöző ereje volt, mellyel mindig uralkodni tudott környezetén anélkül, hogy erről sejtelme lett volna. Szeretni, tisztelni kellett őt egyszerre, amit édesanyánk, én is megadtunk neki. Bár félénk temperamentumú volt, de az élet nemes örömeit nagyon tudta élvezni, mint kirándulások a természetben, téli, nyári sportok. Táncolni szépen tudott. Táncmulatságokon, bálokon minden babért ő aratott le."

Sok kérője is akadt. Mint jóbarát szívesen volt a fiúk társaságában, de a házasélet nem vonzotta. Egy évig kikényszerített menyasz- szony is volt, de kezdettől fogva nem volt boldog. Hullámzó nyugtalanságban vergődött. Újra felébredt benne az Úr hívása, és lelkiisme- retfurdalásai voltak. Hűtlen volt Jézusához, elhanyagolta őt. A külső