A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

362

— Igen — törte meg a csendet ismét a káplán hangja —, ez a három: a hit, a remény és a szeretet. De ezek között legnagyobb a szeretet. . .

Valahonnan friss gyermekhangok kacagása szűrődött be a káplán atya csendes szobájába...

SZENT ISTVÁN KIRÁLY KIS LEGENDÁJÁBÓL*

... A felette szent István hitvallónak, vagyis Pannónia híres királyának életét és cselekedeteit, miként az akkori idők tanúinak hiteles és igazmondó elbeszéléséből meghallottuk, úgy érezzük, az utókorra hagyományozni méltó és tisztelendő feladat.

... Az üdvözítő irgalma mint fénysugarat a sötétségből, a boldogságos királyt, Istvánt úgy élesztette; s a katolikus hit igazsága szerint kiművelve a nép megnyerésére alkalmassá tette. István Esztergom városában született, s már gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika tudománya. Apja ugyan király volt, de eleinte pogány. Később megvilágosítva a Szentlélek kegyelmétől, felismerte az út és az élet világosságát, s követve az evangéliumi tanítást, az igazság nyomába szegődött. (. . .) Mikor már megöregedett, s érezte, hogy testét felbomlás fenyegeti, az ország élére emelendő fiának a római császárok kiterjedt nemzetségéből származó felette nemes feleséget hozott.

. . . Halála után a még gyermek István a főemberek és a köznép kegyelméből dicsőségesen az ország trónjára emeltetvén, lángoló lélekkel kezdte terjeszteni az igazságot, mert ámbár még gyermekéveinek virágjában állt, nem a száján volt a szíve, hanem szívében volt a szája.

. . . Igazságtalanságot elkövetők és azzal egyetértők nem állhatták meg szeme előtt, hanem minden rendeletében Isten hü sáfárának mutatkozván azon kezdett elmélkedni, hogy ha a szent keresztségben már újjászületett népről leveszi a fegyelem gyeplőjét, utóbb könnyen visszatér az hiú tévelygésébe. így az egyház tanai szerint oktatta, rárakta nyakára a fegyelem igáját és törvényeit, s a gonoszság minden mocskát a földig lerontotta.

Bizonyos nemesek pedig, kiknek szivében féktelenség s restség fészkelt, látván, hogy kényszerből el kell hagyniuk a megszokottat, ördögi sugallatra el*Első királyunk életéről szóló három legenda közül mindössze egyikről tudjuk, ki írta. A legterjedelmesebb legendát István királyról Hartvik püspök írta meg, Kálmán király kérésére. (...) Hartvik művébe beleolvasztotta mind a nagy legenda, mind a kis legenda szövegét, amelyek István király szentté avatására íródtak (1083). Valószínű, hogy a nagy legenda már 1077 körül készen volt, a kis legenda pedig, amely utal a nagy legendára — mint „ugyanezen tárgy hiteles első" szövegére - csak a szentté avatás után készült el. - Az idézett rész Kurcz Ágnes fordítása és az „Árpád-kori legendák és intelmek'-'ben jelent meg 1983-ban Budapesten.