A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
353 liumi tanácsokat követő apostoli társaságokat, és biztosítja számukra a karizmájuk betöltéséhez szükséges nagyobb szabadságot és rugalmastevékenységet. P. Bírónak minden kétsége elmúlt. Az alapító 12 tag 1921. január elsején tette le az első esküt. Ezzel megszületett az első kis közösség. P. Bíró még egy lépéssel továbbment. Az eszme mind szélesebb körben való terjesztése érdekében arra biztatta a családjuk körében vagy egyedül élő, arra hivatott lelki gyermekeit, hogy életüket Istennek szentelve hivatásos munkájuk keretein belül hirdessék szóban, írásban, főleg pedig hitvalló életük példájával Isten országának valóságát. Közülük kerültek ki a Társaság ún. „otthonlakó" tagjai, a Világi Intézmény gondolatának előfutárai. A kezdeti nehézségek, küzdelmek után a Társaság gyors fejlődésnek indult. Egyre többen jelentkeztek a munkára. Sorra megvalósult P. Bíró terveinek jó része. Az atya örömmel nézte, hogyan fejlődik, nő a kis „gyöngyszem", mely oly sok munkája, aggódása, imája, szenvedése árán jött létre, s amelyet az „Úr jó Szíve formált ki szívében". Együtt dolgozott leányaival a program megvalósításán, irányította, tanította, nevelte őket, együtt aggódott, lelkesedett, örült velük. Atyai szívét elszakíthatatlan szálak kapcsolták a Társasághoz. „Ezt az én szívem fájdalommal kiizzadt gyöngyszemét szeretem én Jézuson, Márián, Józsefen és a Jézus Társaságon kívül a világon a legeslegjobban" — vallja egyik levelében. A Gondviselés 17 évet adott P. Bírónak, hogy láthassa eszméinek a gyakorlatban való megvalósulását Jézus Szíve megdicsőítésére és szeretett népe javára a különböző apostoli területeken. Élőszóban P. Bíró legkedvesebb órái voltak, amikor a testvérek beszámolóit hallgatta katekizáló munkájukról, a családok felajánlásának terjedéséről, a Szívgárdákban, Jézus Szíve Szövetségekben való működésükről. Elmondták, miképpen szerveznek missziókat a tanyavilágban, tartanak ún. „száraz misét" vasárnaponként olyan helyeken, ahová pap nem jut el. Hogyan ápolják a népi hagyományokat, próbálják megnyerni a férfiakat is a többre, nemesebbre. Nemegyszer a falusi, tanyai istállókban kezdődik a munka, ahol téli estéken gyakran összejönnek a férfiak. A testvérek bekapcsolódnak a beszélgetésükbe, együtt énekelnek velük, aztán énekkart szerveznek, s hívásukra most már elmennek az emberek a kultúrházba is, ahol gyakorlati, kulturális, vallási kérdésekben is kapnak útbaigazítást. Sor kerül így színdarabok
