A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

349

SZEKVENCIA SZENT ISTVÁN KIRÁLYRÓL

„Corde, voce, mente pura"*

Tiszta szívvel, szóval, ésszel Zengjük Istent szent beszéddel, Bálványokat verve széjjel, Vigadozz Magyarország!

Égi jókkal ékesítve Tiéd az Élet Igéje,

Rajtad Krisztus szent keresztje, A felvállalt bizonyság.

Dicsérd őt, ki üdvöd hozta, Szemed égre irányozta,

Élet útját megmutatta,

S az igazság ösvényét.

Dicsérjed őt méltó dallal, Tartsd ünnepét vigalommal, Mondd te is a vigadóval Az örömnek énekét.

Géza vezér volt az apja, Látomásban hírül kapta,

Nevét István mártír adta, Mielőtt megszületett.

Hisz az atya csodálkozik,

Szül az anya, vigadozik,

Nő a gyermek, magasodik, Cédrus Libanon felett.

S ahogy egyre nő a gyermek, Erényben is gazdagabb, szebb, Megvetvén a földi kincset Isten fiát követi.

S mint Salamon réges-régen, Templomokat rak serényen, Gyöngyökben és ékességben Ragyogtatja oltárát.

Tanítónak, vezetőnek Tudós férfit rendel főnek, Igazat, ki a hívőnek Szolgál mindig javára.

Talentumát így forgatja,

Vissza kétszeresen adja, s Isten szívesen fogadja Örök királyságába.

Ott él, Jézus a barátja, ő vitte ily magasságba, Mindörökre koronázva a mennyei hazába.

Tiszteljük őt kegyelettel, Könyörögjünk hű szívekkel, Hogy ott éljünk majd a szenttel Az egek hajlékában.

Amen.

*

Ismeretlen magyar szerzőtől (XIII. század), latinból fordította Csanád Béla.

Testben él bár, mint ruhában, Lelke fent jár ég honában, Istenért ég hő imában, és a jó hírt hirdeti.

Mindig Krisztust prédikálja, Hisz a népe, hallgat rája, Krisztus hite mind bejárja Az egész Pannóniát.