A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
35 tők hiánya miatt. Következő lépés, ami nálunk már jó pár plébánián megy — a többi egyházmegyében is, gondolom, hogy elindították —, a családoknak az összefogása, a családokkal való találkozás, tehát csoportok létesítése, ahol lehet, főleg fiatal családoknál, akik részben az együttélés problémáit beszélnék meg a pap vezetésével, részben a gyereknevelésnek a problémáit. Körülbelül ilyesmik a tervek. Aztán: nagyon sok karitatív dolog a családosoknál, ruhagyűjtés a gyerekek részére. Ezek nincsenek még elrendezve, ennyi idő alatt nem lehetett, tehát csak tervek vannak. A Szentatya is hangsúlyozta a család-lelkipásztorkodást a püspökökhöz intézett beszédében, s örömmel állapította meg, hogy a Püspöki Kar a tervei között első helyre állította a család-lelkipásztorkodást. A pápa beszélt a fiatalok felkészítéséről a házasságra. Az említett tervben ez is szerepel? Úgy értettem, hogy eddig csak a házasokról volt szó. A jegyeskurzusok már maguk is azt jelentik, hogy nemcsak jegyesek jönnek, hanem mindazok, akik jegyeskorhoz érkeztek. A másik: a fiatalcsoportok már elég szép számban vannak; itt a különféle témák között szerepel a házasságra való felkészítés is. Gyulay Püspök Úr, még egy kérdést: Hosszú ideig Szegeden a jezsuita szemináriumban Huny a Dániel jezsuita atya utódja volt, a kis- papneveléssel foglalkozott. Úgy tudom, hogy P. Hunya, aki ezelőtt harminc évvel halt meg, eléggé megjelölte a szegedi szeminárium lelkiségét, és jó néhány papnemzedéknek volt a lelki mestere, megteremtette a papi egységmozgalmat, az Unió Clerit. Ezt hogyan látja? Próbálkoznak esetleg a szemináriumban, más szemináriumokban, hogy a papi lelkiséget elmélyítsék, és az egységet szorosabbra fonják? A harmincadik évfordulót a szemináriumban megünnepeltük olyan módon, hogy jelen voltak a környékbeli papok is, ill. meg voltak híva. P. Hunya első érdeme nézetem szerint az, hogy kegyelmi hátteret biztosított a papság és kispapság számára; a második, hogy tervszerű fölkészítést adott, tehát nem ötletszerű szentírásmagyaráza- tot, hanem megvolt az öt évre beosztott lelki terve, amit megpróbált bemutatni. A legnagyobb volt abban, hogy ő újmisés kora előtt már rettentő szenvedéseken ment át, és a szegedi működése, 1930-tól 1950-ig, ezekben a szenvedésekben már kiérlelődve jött elő. Most ennek a példának a nyomán próbáljuk ugyanazt a lelkületet adni a kispapoknak, persze modem változatban; a fölszentelt papjaink számára pedig csoportosulásokat, équipe-eket, kiscsoportokat biztosítani — leginkább az espereskerületekben —, ahol imádkozni is, de pasztorális megbeszélésekre vagy prédikációk előkészítésére is össze
