A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

324

dalmas káplánja volt, és még nyugdíjas éveiben is naponta misézett a Rend Nagymesterének. A máltaiak vatikáni missziójának egyházügyi tanácsadójaként és a Sacra Rota eredményes ügyvédjeként is működött.

Az 1956-os magyar forradalom után Zágon prelátussal igyekezett összeszedni a külföldre menekült magyar papokat. Ezeknek állást és kivándorlási lehetőséget biztosított. Mindenütt jelen volt, ahol segíteni lehetett vagy kellett.

Amikor egészségi állapota miatt fel kellett adnia lakását, és azt felcserélte a Szent István Ház nővéreinek szerető gondoskodással vezetett kis lakosztályával, akkor sem lehetett hallani, hogy zúgolódott vagy valamiért neheztelt volna valakire. Csendesen, szerényen élt a Házban, ahol valóban nyugodt otthont talált. Ilyenkor meghitt baráti körben elbeszélgetett a szép időkről, fiatalságáról. Mosolyogva mesélte el, hogy neki még „bába” oklevele is van. Ennek rövid története a következő: az osztrák hatóságok nagyhirtelen hoztak egy rendeletet a harmincas években, hogy ahol nagyobb közösség él együtt, valakinek jártasnak kell lennie az „elsősegéllyel” kapcsolatos kérdésekben. Nos, ilyen a Pázmáneumban nem volt. Gyorsan kellett cselekedni, mert a működési engedély megvonásáról volt szó. Igen ám, de megfelelő tanfolyam éppen nem volt a császárvárosban, csak egy „bábaképző tanfolyam”. Nos, erre iratkozott be Gyula bácsi, és sikeresen letette a vizsgát.

Nagy emberek nagy barátja volt. Ismeretesek a P. Törnek Vincével és dr. Nyisztor Zoltánnal, az egyik legnagyobb magyar újságíróval tartott összejövetelek. Ezeken részt venni valóságos szellemi felüdülés volt. A szépre, jóra hajló kedves Gyula bácsi nincs többé. Emlékét azonban kegyelettel megőrzi a hálás utókor. Nyugodjék Krisztus békéjében!

Válaszok a 315. oldal kérdéseire:

1. Grafitto = karcolvány (olaszul)

2. 1948-ban.

3. Már a nem keresztények is a remény kifejezésére használták, a kereszténységbe Szent Pál vitte be (Zsid 6,18-19). Néha a kereszt burkolt ábrázolására is szolgált, főleg hallal vagy báránnyal kapcsolatban. Sokszor galambbal és pálmával csoportosítva alkalmazták.

4. 1909-ben. Addig egy közös osztrák-magyar provincia létezett.

5. 1789-től 1867-ig.

6. 1913-ban a jezsuita Bangha Béla.