A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

294

Margit; kevéssel az Árpádok után Boldog Hedvig és mások. Az újkorban már egész szerzetescsaládok állnak a missziók szolgálatába (nemcsak a munka mezején, hanem szemlélődő kolostorokban is, mint Kis Szent Teréz); századunkban pedig világi nők csatlakoznak hozzájuk egyre nagyobb számban. Pauline Jar ico t (1799—1862), akiről az okTeréz anya Filaiet metropolitával

tóberi missziós szándékban bővebben lesz szó, egyetemes és maradandó missziós mozgalmat indított el. Kalkuttai Teréz anya missziós műve az egész világot behálózza, beleértve a Szovjetuniót is.

Szomália történetének alakulása jól illusztrálja azt a fejlődést, amelybe napjainkban beleágyazódnak a katolikus nők missziós feladatai és lehetőségei. A második világháború végén a bennszülött nők 10-20 százaléka tudott írni-olvasni, és részesült némi elemi oktatásban; ma (legalábbis városokban) az írástudatlan női lakosság aránya leszorult 20%-ra. Az ország területe a mai Magyarország hétszerese, lakossága a magyar lakosságnak nem egészen a fele; a katolikusok mindössze kétezren vannak. Az egyház lelkipásztori munkáját súlyos korlátozások szorítják; de nagy megbecsülésnek örvend a katolikusok orvosi, szociális, karitatív munkája, különösen is a Szomáliái nők helyzetének javítására irányuló erőfeszítése. És ezt a tevékenységet elsősorban nők végzik: világiak és szerzetesek.