A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

287

viszem ükét a sírkő megszentelésére. Most csak arra kérem a Főurat, mint tapasztalt, tanult lelki embert, mondaná meg nekem, lehetséges-e, hogy egy ilyen álomban valaki visszagyüjjön odaátrul?

Míg a pap nagy részvéttel nézte egyszerű hívét, eszébe jutott, hogy hatalmas könyvtárat lehetne összeállítani, melyben ezer meg ezer könyv, írás, tanulmány éppen ezt a problémát feszegeti. Most hogyan is magyarázza meg röviden és érthetően az álom „problematikáját” ?

Végül is így kezdte:

— Nézze, kedves Bocskó uram, azt tudja, hogy van virág a természetben. Ezer meg ezer fajta. Mindnek van neve. Hát az álom is így van. Van sokféle, és mind másféle. A Bibliában is olvassuk, hogy a pátriárkák, a próféták is láttak álmokat. Szent Józsefnek is álmában üzent az Úr Mária felől, meg hogy meneküljön Egyiptomba. A szentek életében is olvassuk, hogy Isten álmukban jelent meg és adott nekik utasításokat és indította őket cselekvésre. Azt is tudjuk, hogy nagy tudósok, feltalálók és felfedezők is álomszerűén látták meg néha a természet nagy titkait.

Azt is tudjuk, hogy az álmoknak van természetes magyarázatuk is. A lélektan tudománya bizonyítja ezt. Azt is tudjuk, hogy vannak álomfejtők. Babonás hajlamú emberek járnak hozzájuk, hogy fejtenék meg álmaikat.

Próbáljuk meg a maga esetében tisztán természetes úton magyarázni a maga álmát, hogy azután ne okozhasson magánál később lelki zavarokat. A rendes áloméletben az illető álmai rendszeresen kapcsolatban vannak az illető jelen, múlt életével, Sok minden történik velünk egy nap is, hát még egy esztendőben. Tele vagyunk különféle élményekkel. Ez mind ott él tudattalanul lelkűnkben, agyunkban, s mikor elalszunk, ezek felébrednek, s élénk képekben jelennek meg. Ez az álom. Sokszor az agy össze-vissza keveri a jelent, a múltat és a jövendőt. Néha olyan élénk, mintha valóság volna.

— Hát akkurátusán így vótt az én álmom is. Mer, tuggya, Főúr, mindig a lelkemen vótt az apám sírja. Bántott, hogy elhanyagoltam. Ereztem, hogy valamit tenni kéne. Mit is szólna az apám — gondoltam —, ha visszatérne, oszt így találná a sírját.

A pap megértéssel nézte híve lelki küzdelmét.

— Nos, hogy befejezzem — szólt —. Nem az a fontos, hogy honnan jött az álom, vagy hogy apja tényleg megjelent-e magának. Az a fontos, hogy ennek az álomnak köszönhető, hogy szép síremlék került a sír fölé. Magam is kíváncsi vagyok ezek után, és várom, hogy