A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

285

Nagy felfedezés volt számára, sőt valóságos „sokk” P. M. Kolbe önfeláldozó hősiessége. Egészen megzavarodott, amikor olvasta, mint áldozta fel magát ez a lengyel pap egy halálraítélt rab helyett a nácik koncentrációs táborában. Ö eddig kizárólag csak önmagával törődött: esze ágában sem volt mások örömére, szenvedésére gondolni. Végül aztán teljesen elvesztette tájékozódását az életben.

Pedig eleinte a legjobb tanuló volt az osztályban. Anyagi gondjai nincsenek. Most mégsem tudja, mihez fogjon. Szóról szóra ezeket írta levelében: „Elvesztettem önbizalmamat. Másokban képtelen vagyok már bízni. Tudom jól, hogy akinek nincs önbizalma többé, azt öngyilkosságba kergeti a nihilizmusa, mint pl. Nietzschét. Nem tudom, még nem vagyok biztos benne, van-e Isten az égben. De hiszek Istenben, mert újjá akarok születni. Mindennap így szoktam imádkozni: Mi Atyánk, aki a mennyben vagy. Én is szeretnék keresztény hívő lenni. Add, hogy mások boldogsága az én boldogsáom is legyen. Ezt kérem Tőled Jézus Krisztus nevében.”

Sok-sok japán (és nem csak a fiatalja) érezne együtt ezzel a fiúval. Japán, a technikai és szellemi fejlődés csodaországa, valójában olyan, mint egy elvarázsolt, fantasztikusan szép mesebeli kastély, melyben rossz szellemek tanyáznak. Japán módon kifejezve: „Naka ga naj”. Azaz: „nincs közép”, nincs támpont, amihez igazodni lehetne, amibe bele lehetne kapaszkodni.

A misszió feladata ez: megmutatni a keresőknek, az eltévedet- teknek: igenis van központ, amire minden irányul, amitől minden függ. Jézus Krisztus a történelemnek és az egyesek életének, sorsának igazi, valós középpontja, az üdvözítő közép.

Ehhez azonban szükséges, hogy magának a misszionáriusnak is legyen ilyen középpontja: hivatástudata, hite, reménye és szeretete.

Be könnyű leválni a középről, be könnyű sodródni észrevétlenül a szélek felé! Mindenkit fenyeget a középtől való elszakadás állandó veszélye: minden embert, minden keresztényt, minden magyart, főleg azt, aki valami módon elvesztette földrajzi, lélektani középpontját. Nehéz megmaradni a középen. Nehéz, de fölséges feladat Krisztus „közepén”, Krisztusban élni és meghalni itt Japánban is. Mert elsősorban a mi arcunk és életünk kell, hogy tükrözze a japánoknak a megváltó középpontot, aki nem más, mint Isten Krisztusban. . .

— V

s