A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
282 Béky Gellért JAPÁN JEGYZETEK - IV. A misszionárius sorsa Volt idő (és van még most is), amikor „fene jól” érzi magát az ember idekint. Máskor meg olyan, mint a dédelgetett száműzött, akit szeretnek, becsülnek, de csak ő tudja a legjobban: nem ez, nem itt az ő hazája. Mégis marad, mert nem tud elszakadni tőle. Annyira megszokta már, annyira megszerette új hazáját. Ez már a misszionárius sorsa. Az időjárást azonban mindmáig nem tudtam megszokni. Ha nem Istenért, nem a hívekért lenne, egy percig se maradnék Japánban a nyári hónapok alatt, pl. júliustól szeptember végéig. A csillagok is nagyon hiányoznak. Itt a tengerparti metropoliszokban itt-ott ha látni néha egy pár eltévedt csillagocskát félénken pislákolni a bizonytalan fényű éjszakában. Nagy ritkán (főleg télen vagy tájfunok után) megtelik egy kissé az égbolt pár tucat csillag erejéig. Mindössze egyszer volt módom igazi csillagos égben gyönyörködnöm eddig. Éppen a japán Alpokban jártunk. Egy felhőszakadá- sos napra következő éjszaka, jó ezeregynéhányszáz méternyi magasságban láttam először igazán „szikrázó” csillagos eget Japánban. Olyannak tűnt az egész, mint valami látomás. Azóta mindig erre a csillagos éjre gondolok, ha a csillagok eszembe jutnak. . . A nagy, lombos fák hiánya nemegyszer fizikai kín, még itt a „zöld” Kóbéban is. Fában, növényzetben ugyan nincs hiány a japán szigeteken. Csak éppen mintha a várostervezők kifelejtették volna a nagy fákat a terveikből. Jobban mondva: kivágtak minden nagy fát, nem gondolva a következményekkel. Minél kisebb területen minél több ház: ez aztán az üzlet! Szerencsére újabban kezdenek terszerűb- ben hozzáfogni az új városok felépítéséhez. Ami fa még maradt az út mentében, csak csonk, agyonnyesett, vézna alak. Kóbéban még látni erre is, arra is néhány otthagyott rendesebb fasort. Ószaka azonban ugyancsak rosszul áll zöld fák dolgában. Főleg nyáron érzi az ember a szép árnyékos fák hiányát. Néha az az érzésem, mintha mi misszionáriusok is ilyen sokszor nyesett fák lennénk az idegen tájakon. Elvben kell a vallás, a közoktatásügyi minisztertől egészen a szülőkig mindenki vallja a hit és az erkölcsi nevelés szükségességét, áldásos voltát. A gyakorlatban azonban annyi a megszorítás, az óvintézkedés az anyagi és a szellemi (szekularizált) műveltség védelmére és előnyére, hogy a vallás csak
