A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

Július 17 - ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP ÉDES SEMMITTEVÉS

A szentmise olvasmányai:

Jer 23,1-6;Ef 2,13-18;Mk 6,30-34.

Sokan már túlvannak a vakáción, mások viszont most néznek elébe; így talán érdemes lesz kiragadni a mai evangélium egy gondolatát: „elvonultak egy elhagyott helyre, hogy magukban legyenek”, és elgondolkodni a vakáción.

Mit jelent számomra a vakáció? Utolérem magam az otthoni munkában. Befejezem a tatarozást. Elutazom. Élem a világom. — Az olaszok, akik a szó legjobb értelmében életművészek, „édes semmittevésnek” nevezik a vakációt.

Vallási szempontból úgy gondolnánk, hogy a hasznos, vagy még inkább a hasznot hajtó foglalkozás jobban illik a vallásos ember vakációjához, mint a semmittevés, ami nem más, mint lustaság, és — amint a régiek mondták — a lustaság az ördög párnája.

Jézus, amint a mai evangéliumból kitűnik, példát adott a pihenésre, és ezzel elítélte az állandó hajszát és robotolást. Már az Ószövetség is biztosította a pihenést. Két parancs is foglalkozik ezzel.

Egyrészt kötelező volt a szombat megünneplése, ami nemcsak Istennek szentelt, hanem pihenésre fordított nap is volt. A keresztény hagyomány is átvette ezt a szokást: előírta a vasárnap megünneplését, ami egyúttal munkaszüneti nap is volt. Emellett még megtoldotta a vasárnapok számát ünnepekkel, és így több napon mentesítette a jobbágyokat a robottól. A munkaszünet, melyet a modern társadalom is átvett, vallásos eredetű, és az ember méltóságát hangsúlyozza.

A másik ószövetségi parancs, mely elítéli a hajszát, az ötödik: tiltja az emberi élet kioltását. De ez csak az érem egyik oldala. Emellett megparancsolja az élet tiszteletben tartását, annak előmozdítását és védelmét is. Az állandó hajsza árt az egészségnek; a pihenés viszont előmozdítja és megújítja azt. (A rekreáció újrateremtést jelent.)

Vegyünk példát a kicsinyekről. Leckét írni, segíteni nem volt kedvünk, míg játszani szívesen mentünk. A játék felüdít. A munka is üdítőleg hathat, ha teremtő és élvezetes. De ha robot és hajszajellegű, akkor kimerít. A játék felüdít, mert kiemel a térből és időből, valahogy egy más, magasabb, boldogabb régióba emel. Talán ez is jele annak, hogy az ember örök boldogság után vágyik. Az itt megízlelt, pillanatokig tartó boldogság csak étvágygerjesztő az örök boldogságra.

250