A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
224 benne, hanem a látásmód, a dolgok, az események, az emberek megközelítése. S mindezt átragyogja a hit és az Isten jelenlétének boldog tudata. Természetesen természetfölötti, természetfölöttien természetes: talán ez a jellemzés illene rá még a legjobban. Ó, ha mi papok, tanárok így tudnánk mindig beszélni és írni a nagy, örök misztériumokról! Mondom tehát, bennem nagy, erős vágyat gerjesztett Imaizumi nővér könyve egy hasonló könyv megírására. Persze nem másolásra gondolok. Csak lenne rá ideje az embernek. Anyag, tapasztalat lenne hozzá épp elég... Tenni, amit lehet A japán misszióban nincs semmi „különös''. Japán civilizált ország. Az anyagi és szellemi műveltség igen magas színvonalon áll. Ami a missziót illeti, minden van, leszámítva az úgynevezett missziós romantikát. Mert abban nemigen van részünk. Ám van valami, ami (legalábbis az én esetemben) előny is meg hátrány is egyben: mindenre készen kell lenni az embernek. Kis köbei missziós plébániánk (kb. 1000 hívő) sokféle lehetőséggel szolgál annak, aki akar és szeret dolgozni. Mint már említettem, fő munkám a tanítás és lelkigyakorlatok adása. Az itteni plébánián csak segítek (mise, prédikáció, gyóntatás, katekizmus). Legjobban annak örülök, hogy van némi időm olvasni szakmámba vágó könyveket. Szabad időmben, pihenésképpen, szívesen olvasok magyarul is. Az irodalom mindig érdekelt. Abban is főleg a történelem és az emberi sorsok. A lelkigyakorlatok alatt gyümölcsöztetni lehet, amit feldolgoztam magamnak és tanítványaimnak az előadásokra való készület folyamán. A lelkigyakorlatos tapasztalat meg roppant segítség a tanításban. S mindkettőt kipróbálhatom a templomi prédikációkban meg a katekizmus oktatásakor. Ha a hitjelöltek vagy a gyerekek megértenek, élvezettel hallgatják a magyarázatot, akkor talán az egyetemi diákok is követni tudják majd fejtegetéseimet. Minden gondom arra irányul, hogy megértsenek. Nekem magamnak is hasznomra válik az ilyen sokféle munkakör. Nem fenyeget a részletekben való megrekedés veszélye. Másrészt viszont éppen ez a sokféleség akadályoz az elmélyülő, tudományos kutatómunkában. Újra meg újra érzem: engem nem tudósnak teremtett a jó Isten. Mikor Lao-ceről írt német nyelvű könyvem megjelent, a kiadó japánban élő tudósként" mutatott be az olvasóknak. Mosolyogni kellett a kitüntető tituluson. Én inkább egy közepes tehetségű, de lelkes „költőnek'' nevezném magamat.
