A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
215 3. A hívek könyörgése Sokszor mondjuk: majd imádkozom érted. Van, amikor ezt őszintén gondoljuk; van, amikor csak kibúvóként használjuk, hogy megszabaduljunk valakitől, akinek a panaszkodását már unjuk. Az újszülöttért mondott imádságunk legyen nagyon őszinte. Ha valamit komolyan akarunk, azt nemcsak kérjük, hanem teszünk is érte valamit. Ugyanígy az imádság jáijon mindig karöltve a komoly igyekvés- sel. Az ember élete hasonlít a körhintához. Minél messzebb kerül valaki a központtól, annál gyorsabban forog. Ez a forgás úgy meggyorsulhat, hogy a központhoz erősített lánc elszakad, és az ember összetöri magát. Az imádság által visszahúzódunk életünk középpontjába, ahol nem nagy a sebesség. Ott magunkba szállunk^és így szemléljük életünket. A cselekvés kifelé, az imádság befelé húz. Ennek a két erőnek az egyensúlya biztosítja életünk biztonságát. Amit az imádságban megértünk és megtanulunk, azt kérjük, és azt igyekszünk megvalósítani életünkben. A hívek könyörgésében azt kérjük, hogy az új élet megerősödjék az Egyház legújabb tagjaiban is, hogy bátor hitvallói legyenek Krisztus tanításának. Az eredmény tőlünk is függ. Ha engedjük, hogy lelkűnkben a „régi élet” felburjánozzék, nemcsak bennünk, hanem bennük is elfojtja a növekvő új életet. Ha viszont életünkön látják az önzetlen szeretetet, példánkat követni fogják. A megkeresztelt gyermek az egyházi közösségben növekszik fel. Ennek a közösségnek életstílusát fogja átvenni, ezért hihetetlenül fontos a közösség szerepe a hit és a szerinte berendezett élet átadásában. Imádkozzunk ennek sikeréért, és dolgozzunk is érte. Kérjük külön nyomatékkai: „Hogy a keresztség kegyelme mindnyájunkban újjáéledjen és nap mint nap erősödjék! Kérünk téged, hallgass meg minket!” (Tegyük élményszerűvé a hívek könyörgését azzal, hogy a szülők együtt mondják a fohászt gyermekükért és a keresztszülőkért, majd pedig a keresztszülők a szülőkért. Közben mindannyian mondják a válaszokat.) 4. Litánia Minden nép büszke hőseire, így az egyház is büszke rájuk: a szentekre. Életük sikeres volt, elérték céljukat: Krisztust. Ezért biztos úton járunk, ha életüket követjük a hit, remény és szeretet gyakorlásával. Nemcsak példaképeink ők, hanem közbenjáróink is. „Hiszem a szentek egyességét” — mondjuk a hitvallásban. Hiszem, hogy a hívek, akik a Szentlelket kapták, akár elköltöztek ebből a világból,
