A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

21

FIATALOKNAK

Babos István

KETTŐS SZÜLETÉS

A hit ajándéka

A szülők a gyermeket a templomba hozzák el, ahol a hívek közössége, az egyház találkozik. Ott kapja meg a gyermek a keresztség- ben az örök élet csíráját, a hit ajándékát. Felnőttkeresztelés esetén a megkeresztelt személy szabadon elfogadja az egyház tanítását,és belép az egyházi közösségbe. De hogyan válaszol a gyermek Isten hívására, és hogyan kapja meg a hit ajándékát az, aki képtelen szabad elhatározást tenni?

A teológia megkülönbözteti a hit tartalmát (amit hiszünk) és a hit elfogadását, cselekményét (amivel hiszünk). Az első magában foglalja a Szentírást, a Szenthagyományt, a zsinati határozatokat, egyszóval az egyház tanítását, amit elénk tár a liturgia ünneplésében, igehirdetésben, a hívek jópéldájában, tanításban, könyvekben és a modern hírközlési eszközökkel. A hit vállalása az egyén szabad elhatározása, amely magában foglalja a tanítás elfogadását és az élet átformálását Krisztus példája szerint.

Amikor a keresztségről szólva a hit ajándékáról vagy az egyház hitéről beszélünk, azon azt a történeti folyamatot értjük, amely által az egyén beleépül a közösségbe és egyre jobban magáévá teszi annak értékeit, életstílusát. Ennek a folyamatnak több állomása van. De mielőtt még erről szólnánk, vessünk egy pillantást két szélsőséges nézetre, amely napjainkban megtalálható. Az egyiket individualizmusnak nevezhetnénk, ami a hit elsajátításának folyamatát úgy képzeli el, hogy az egyén elfogadja Isten tanítását, de ebből a folyamatból, ha nem is tudatosan, gyakorlatilag kizárja az egyházi közösséget, vagy elhanyagolja azt. Semmi sem helyettesítheti a hit vállalását — az egyén elhatározását. Ugyanakkor senki sem hisz egyedül, hanem az egyházi közösség hitében részesül. Más kérdés az úgynevezett névtelen hívők esete — amivel itt nem tudunk részletesen foglalkozni —, azoké, akik nem ismerik Krisztust, de őszintén igyekeznek szeretni embertársaikat,és lelkiismeretüket követve kiállnak az igazság mellett. A másik szélsőséges véleményt ritualizmusnak nevezhetnénk. Eszerint a vízzel való leöntés a fontos, mert megszabadít az eredeti bűntől,és