A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
193 „MAGASZTALJA LELKEM AZ URAT . . Az Egyház, amely földi útját kezdettől fogva Mária útjához kapcsolta, az ő nyomában járva egyre ismételgeti a Magnificat szavait. A Szent Szűz hitéből — amely az angyali üdvözletkor és Erzsébet látogatásakor megnyilvánult — meríti a Szövetség Istenének azt az igazságát, hogy Ö mindenható, „nagyot cselekedett” az emberrel, és hogy „szent az Ö neve”. Felismeri, hogy gyökeresen legyőzetett a bűn, amelyet a földi történelem hajnalán a férfi és a nő követett el hitetlenségével és „kishitűségévef'. A „gyanú" ellen, amelyet „a hazugság atyja" az első nő szívében kicsíráztatott, Mária, akit a hagyomány „új Évának" vagy „az élők anyjának" nevez, erőteljesen hirdeti a soha el nem homályosítható igazságot Istenről, aki szent és mindenható, aki kezdettől fogva minden jó adomány forrása, aki „nagy dolgot cselekedett". A teremtő Isten adott létet minden dolognak. Amikor embert teremtett, az összes teremtményekkel szemben megajándékozta őt saját képmásának és hasonlóságának méltóságával. És az ember bűne ellenére sem változtatta meg ajándékozó szándékát, hanem önmagát ajándékozta nekünk Fiában, mert „úgy szerette ... a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda”. Mária ennek a csodálatos igazságnak az első tanúja. Ez az igazság kezdett teljesedni abban, amit Fia „tett és tanított", és ami végérvényesen az ő kereszthalálában és feltámadásában valósult meg. (...) Az Egyház szeretetét, amely elsősorban a szegényeknek szól, csodálatosan fogalmazza meg Mária Magnificatja. A szövetség Istene, akiről a názáreti Szűz szívének ösztönzésére oly csodálatosan énekelt, ugyanaz, aki „letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte", aki „az éhezőket jóllakatta, de a gazdagokat üres kézzel küldte ef', aki „szétszórta a szívükben gőgöseket", és akinek irgalma „az istenfélőkkel marad". Máriát mélyen áthatja „Jahve szegényeinek" lelkülete, akik a zsoltáros szerint, minden reményüket Istenbe helyezve, Tőle várják üdvösségüket. Ö valójában a megváltás misztériumét hirdeti, a „szegények Messiásának” eljövetelét. Mária szívéből és hitének mélységéből, amely a Magnificatban jut kifejezésre, az Egyház egyre jobban megújítja önmagában azt a felismerést, hogy a megváltó Istenről szóló igazság elválaszthatatlan attól az Istentől, aki minden gazdagság forrása, akinek elsősorban a szegényekre és alázatosakra irányul a szeretete, amelyet a Magnificat megénekel, majd Jézus szavaiban és cselekedeteiben meg is valósít. (II. János Pál, Redemptoris Mater enciklika, 1987. március 25, 37. pont — dr. Kiss László fordítása)
