A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
167 c/ Krisztus testének tagjává tesz „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a ke- resztségben. . . Mindannyiunkat egy Lélek itatott át” (lKor 12,13). „Mindannyian eggyé lettetek Krisztusban” (Gál 3,28). Hogy lehetünk Krisztus testének tagjai? A „misztikus” szót azért teszik a teológusok a test elé, hogy ezzel jelezzék: nem húsként és vérként, hanem más értelemben értik a testet. Talán Keller Ilona esete segít megérteni a test fogalmát és szerepét. 1880-ban született, 18 hónapos korában elveszítette szeme világát, és később kiderült róla, hogy süket. A süket és vak kislány tehát nem tudott beszélni, és semmi módja nem volt arra, hogy az őt körülvevő világgal megértesse magát. Egy áldozatos ápolónő rájött arra, hogy esetleg tapintás útján elérheti a kislány belső világát,és az ott rejtőző személyt bemutathatja a világnak. Tanítványa tenyerébe írta: „víz”, majd kezét vízbe dugta, és ajkát ajkához szorítva mondogatta: víz. Végre a kislány kimondta az első szót. Később megtanult írni, és több könyve megjelent. Mi emberek csak érzékeink útján tudunk egymással közlekedni, csak így tudjuk gondolatainkat kicserélni. Az Isten ezt tiszteletben tartotta, és Jézus Krisztusban emberi módon szólt hozzánk. Krisztus föltámadása után eltűnt közülünk, de ennek ellenére emberileg fogható és érthető módon szól hozzánk az egyházban. Amint Krisztus Isten szeretetét szemünk elé tárta, ugyanúgy Krisztus megváltói szeretetét tárja szemünk elé az egyház. Amint Jézus Krisztus embersége által jelent meg Isten szeretete, ugyanígy Krisztus megváltói szeretete az egyház (Krisztus misztikus teste) által jelenik meg,és tárul szemünk elé szeretete. Ügy is mondhatnánk, hogy az egyház, mint Krisztus teste, Krisztus életét megjelenítő, szemeink elé táró eszköz. Isten szeretetét érezték azok, akik a názáreti Jézussal találkoztak. Krisztus szeretetét kell érezniük azoknak, akik az egyház, Krisztus misztikus teste tagjaival találkoznak. A II. vatikáni zsinat egyházról szóló konstitúciója azt mondja, hogy a Krisztust követő emberek életében tárul elénk Isten jelenléte, és az ő életükben ismeijük meg Isten arcát (50. pont). Szent Pál is így érti Krisztus testét: „Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr lelke által” (2Kor 3,18). A keresztség tehát új feladat elé állít. Az egyházban Krisztushoz kapcsol, és attól kezdve életünknek őt kell sugároznia a világ felé. (Folytatjuk.) *****
