A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

17

MÚLT ÉS JELEN

Németh Zsuzsa

P. BÍRÓ FERENC S.J. (1869-1938)

I.

Minden kornak vannak kimagasló egyéniségei, akik az átlagembernél világosabban látják koruk ellentmondásait, problémáit, s a jövőbe tekintő szemmel útmutatást adnak azok orvoslására; „megelőzik korukat”. Ilyen ember alakja rajzolódik ki előttünk P. Bíró Ferenc személyében. A II. vatikáni zsinat tanításának fényében értjük meg igazán meglátásainak mélységét, értékeljük minden képességét és erejét latba vető sokoldalú tevékenységét.

Ismerjük meg P. Bíró Ferenc életpéldáját. Nem különleges életútra hív ő bennünket, hanem a mindennapi imádságos, munkás élet megszentelésére, abban az életállapotban és hivatásban, amelybe a gondviselő jó Isten szeretete helyezett minket. S kérjük P. Bíró közbenjárásával az Úr Szentsé- ges Szívét, adjon világosságot és erőt, hogy bajaink és nehézségeink közepette bízó hittel, embertársaink égi és földi boldogulása iránt érzett felelősségtudattal tölthessük be környezetünkben az evangéliumi kovász szerepét az igazi szeretetet annyira szomjazó mai világban.

A Sajgó erdőben

P. Bíró 1869. október 10-én született Munkácson. Édesapjának háza, földje, virágzó hentesüzlete és hizlaldája volt ott. De jóhiszeműségében^ könnyen hitelezett a bajbajutottaknak, kezességet is vállalt értük. így hamarosan dobra jutott mindene. A város vezetősége erdészi álláshoz juttatta a Munkácstól mintegy félórányi távolságban levő, a Sajgó erdőtől határolt Pósaházán. Ide került hát Feri 3—4 éves korában szüleivel és kishúgával, Ilonkával. István bátyja Márama- roson végezte a tanítóképzőt, ritkán látogatott haza; három testvére kicsi korában meghalt, s Ilonka is hamarosan követte őket. Feri magára maradt.