A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
163 ség, mérséklés imponáló alakjában jelentkezett náluk. Éppen e tapasztalatom alapján foglaltam állást a nő alapos, tudományos kiképzése mellett." Az életrajzi tanulmányok és saját tapasztalatainak összevetése, Mater Almásival, az angolkisasszonyok főnöknőjével folytatott beszélgetések alapján két alapvető hiányosságot állapított meg P. Bíró a magyar nőnevelésben: 1) Nincs megadva a lehetőség a lányoknak arra, hogy komoly hittantudásra tegyenek szert; 2) A mindennapi, családi életben nélkülözhetetlen munkákra nem tanítják meg őket. S a lányok nem is akarják megtanulni azokat, mert a közszellemnek megfelelően „alacsony foglalkozásoknak" tartják őket. Hogyan lehetne megjavítani a magyar nőnevelést? Először is megfelelő nevelőket kell kiképezni. — A páterben felmerült egy „női hittaniskola" képe. Tanyákon, falvakban, munkásnegyedekben 1914 nyarán kitört a világháború. P. Bírót katonagyóntatónak jelölték ki a Budapestről a frontra induló csapatokhoz. Döbbenetes valóságra ébredt: katonasorban levő falusi, tanyasi katolikus fiúk akárhány esetben nem tudtak keresztet vetni, nem tudták a miatyánkot, s a gyóntatószékben kellett őket előkészíteni első szentgyónásukra, áldozásukra. P. Bíró ráébredt, milyen szűk társadalmi körben mozgott eddig. Kérte elöljáróit, küldjék vidéki misszióba. Egyik missziót a másik után tartotta. Hogy megismerje a népet, a szorosan vett missziós munkán kívül minden alkalmat megragadott, hogy elbeszélgessen a vidéki férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel. ÖsszeDaj Bog! Amikor december elején Gorbacsov megérkezett Washingtonba, Shultz külügyminiszter fogadta a repülőtéren, és szerencsét kívánt neki a Reagannel folytatandó megbeszélésekhez. Mire Gorbacsov így felelt: Daj Bog! Adja Isten! Az ateista szovjet vezér ajkán ez nem volt „röpima , a szó szoros értelmében; inkább egy régi orosz mondás felelevenítése. Mi azonban szeretnóik, ha ez a röpima áldásként járna át minden múlt és jövő leszerelési tárgyalást.
