A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

161

MÚLT ÉS JELEN

Németh Zsuzsa

P. BÍRÓ FERENC S.J. (1869-1938)

IV.

A budapesti fiatalság között

P. Bíró mindössze egy évet töltött Pozsonyban, utána elöljárói Budapestre helyezték át. De a rövid pozsonyi tartózkodás tapasztalatai még jobban megerősítették benne azt a meggyőződést, hogy a jövő alakulása szempontjából kulcskérdés az ifjúság nevelése. Öntudatos, gyakorlati keresztény életre kell őket nevelni, hogy az iskolából, egyetemről kikerülve és szétszéledve az egész országban, betölthessék környezetükben a kovász szerepét.

Az ilyen nevelésre P. Bíró az adott körülmények között a Mária Kongregációkat tartotta a legalkalmasabbaknak. Tévedésnek bélyegezte azt a felfogást, hogy a kongregáció pusztán jámbor egyesület. Sokkal több ennél: az önmegszentelődésen kívül a szociális és apostoli tudat felébresztése, fejlesztése, irányítása is feladatai közé tartozik.

Amikor 1911 őszén átvette Budapesten az egyetemi Mária Kongregáció vezetését, először is arra törekedett, hogy kongreganis- táit megerősítse a hitben. Rámutatott a kinyilatkoztatott igazságok ésszerűségeire, hogy a gimnáziumokból magukkal hozott hit szerinti életet férfias öntudatossággal vállalják. Megszilárdította őket a keresztény erkölcsi felfogásban, és gyakorlati hitéletre szoktatta őket.

Nem elégedett meg azzal, hogy ő maga oktassa és képezze a fiatalembereket hivatásuk katolikus szellemű betöltésére, hanem önképzésre is szorította őket. A kongregációs szakosztályokat a különböző egyetemi szakok szerint szervezte át, hogy kongreganistái gyakorlati irányban fejleszthessék tudásukat, s a keresztény eszményeket tökéletesebben tudják majd érvényesíteni pályájukon. így a bölcsészek szakosztálya a keresztény pedagógia és filozófia kérdéseivel foglalkozott, a technikusoké szakkérdéseken kívül a szociális élettel ke