A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

147

Egyszer a Jézust hallgató tömegben egy asz- szony így kiáltott föl: „Boldog a méh,amely hordozott, boldogok az emlők, amelyek tápláltak!" Jézus éles fogalmazással jelölte meg, hol rejlik az igazi boldogság: „Még boldogabbak azok, akik hallgatják Isten szavát, és megtartják!" (Lk 11,27—28.) Ez annyira fontos a tanítványok számára, hogy Jézus egy más helyzetben is hangsúlyozta; végig- jártatta tekintetét azokon, akik körben ültek mellette, és így szólt: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik az Isten szavát hallgatják és megtartják." (Lk 8,21.) — Hogyan fogadta a Szűzanya ezeket az elmarasztalónak hangzó kijelentéseket? Valószínűleg még csak nem is csodálkozott rajtuk, hanem tiszta örömmel vette; hiszen végeredményben arról szólnak, hogy az ő tanulékony készsége, amellyel Isten szavát befogadja és valóra váltja, az ő önátadása a Szentlélek kegyelmének világító például szolgál a tanítványok közösségének, az ő Fia által megalapított új emberiségnek.

A Szűzanya Kánától a Golgotáig anyai szívében hordja a krisztusi közösség lelki életét. Az Egyház Jézus átvert szívéből születik, és arra születik, hogy nagylelkű választ adjon Jézus felszólítására, hogy higgyünk benne, és kövessük őt. Ennél a születésnél is Mária az Édesanya. „Asszony, ezek a te gyermekeid!" „Gyermekek, ez a ti anyátok!" (Vö. Jn 19, 27.) Szűz Mária az újjáteremtett emberiség anyja: életadója, gondviselője, nevelője, közbenjárója.

A Szűzanya imádkozik — és vele együtt imádkozunk — mindazokért, akik az ő példájára hallgatják és valóra váltják Isten szavát.

B. I.

MISSZIÓS: . . . hogy az Egyházban és a világban fokozódjon a világiak hivatás- és küldetéstudata.

Amikor ezt a szándékot kijelölték, valószínűleg gondoltak az 1987. októberi szinódusi ülésre, amely húsz évvel a II. vatikáni zsinat után megtárgyalta a világiak hivatását és küldetését.