A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
142 Egy vasárnap aztán híre terjedt a faluban, hogy Bicskei Bertalan ma délután szabályosan és sportszerűen felemeli és kinyomja a ,, kerekes" súlyt. Délután az egész falu ott volt. Ez még jobban növelte önérzetét, és elhatározta, ha törik, ha szakad, de ő ma bajnok lesz. Először Ivándi akarta újból megpróbálni. De nem ment tovább az áliánál, s ledobta. Újból próbálta, de nem ment. Most minden szem Bercire szegeződött. Hangok is hallatszottak a tömegből: — Ne, te, ne! Ne menjen el az eszed! — Hé, Berci! Vigyázz, mert megszakítod magad! Mikor két izmos kezével megragadta a tengelyrudat, olyan néma csend támadt, hogy még a légy zúgását is meg lehetett hallani. Megragadta újra a hatalmas alkotmányt. Először térdig ment. Itt megpihentette a rudat. Újból nekifeszült; most a melléig ment. Újra pihent a rúd izmos mellkasán. Lábával most kapaszkodó állásba helyezkedett. Újból nekirugaszkodott, és a súly ment-ment fölfelé. Két karját kiegyenesítette, és egy utolsó erőfeszítéssel kinyomta a rudat. A népből kitört a lelkesedés, az éljenzés, amely ismét halálos csenddé változott, mert Berci ott feküdt a rúd mellett a földön, halál- sápadtan. Kínjában felordított, s elalélt utána. Futottak az orvosért, papért. Az egylet elnöke letérdelt mellé, és masszírozni kezdte testét. De Berci már nem reagált. Jött az orvos. Jött a pap. Az orvos hamarosan megállapította: hatalmas sérvet kapott. Rögtön kórházba vele! Meg kell operálni. Addigra apja is odaért: — Hát nem megszakította magát! Kórházba?! De ki fogja fizetni? — Csak sose búsuljon amiatt — szólt a pap. - Majd a doktor úr meg én mindent elintézünk. * * * Operáció után hosszú ideig lábadozott. De az orvos véleménye szerint olyan kárt tett magában, hogy nem lesz többé teljes erejű ember. Berci felépült. De asszonyt sem tudott magának szerezni, mert ,,ki fog egy megszakadt emberhez hozzámenni” — mondta az asz- szonynép. Mikor Istenhez tért, maga is mondogatta: — A kevélység, hiúság vette el az eszemet!
