A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
115 Németh Zsuzsa P. BÍRÓ FERENC S.J. (1869-1938) III. A gyöngélkedő A pappászentelés után a fiatal jezsuita legfőbb feladata az volt, hogy egészsége helyreállása után minél előbb befejezze teológiai tanulmányait. Egy évig Szatmáron maradt, majd Nagyszombatba került mint az újoncmester segítőtársa. Azonban mind Szatmáron, mind Nagyszombatban annyit apostolkodott, különösen az ifjúsági Mária Kongregációban, hogy nem sok ideje maradt a tanulásra. Kongreganistái nagyon szerették, bizalommal fordultak hozzá problémáikkal, sokan kérték fel lelkiatyjuknak. A novíciusok is példaképüket látták benne. Az újoncmester, látva, milyen kitűnő hatással van a fiatalokra, szívesen bízta rá a novíciusokkal való foglalkozást. Mindez oda vezetett, hogy P. Bíró egyáltalán nem tanult. A tanév véget ért, de vizsgáról szó sem lehetett. Elöljárói belátták, hogy mentesíteni kell őt a lelkipásztori és minden más munka alól, amely elvonja a szaktudományokban való elmélyüléstől, ezért Pozsonyba küldték. Először is le kellett tennie az elmaradt vizsgát a teológia harmadik évéről. A vizsga nem sikerült valami fényesen. Következett a nagy záróvizsgára való felkészülés ideje. Az elöljárók nem csalódtak P. Bíróban. A rendelkezésére álló tanulmányi időt lelkiismeretesen használta fel, úgyhogy 1904 májusában jelentkezhetett Innsbruckban az utolsó vizsgára. Ez volt életében a legnehezebb vizsga. Két teljes órán át iparkodott négy tanár latin nyelven megbizonyosodni arról, mennyire tette magáévá az egész bölcseletet és hittudományt. Végül is megállapították, hogy tudása meghaladja a középszerűt. Ennek a vizsgának az alapján avatta később P. Bírót doktorává a római Gergely Egyetem. A harmadik próbaév A Jézus Társaság alkotmánya szerint az utolsó fogadalmak előtt a már fölszentelt papnak még egy ún. harmadik próbaévet kellett magányban és lelkigyakorlatok között töltenie. Ezt P. Bíró 1904—1905
