A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-01 / 3. szám

106

Mária Magdolna a kétkedők gondolatait visszhangozza: Ki vitte el az Urat? (Ezt a kérdést fűzték tovább a kétkedők: ha nem találjuk a testét, akkor megjelenései csak belső élményként magyarázhatók.) Ám ellenségei feldúlták volna a sírt, és nem hagytak volna mindent olyan rendben. Barátai pedig tiszteletből elvitték volna a leplet is. Mi történt? Mária Magdolna és Péter a „tényeket” nézték és emberi, evilági magyarázatot kerestek. János visszaemlékezett Jézus szavaira: „Atyámhoz megyek”, „aki bennem hisz, örökké él”. Az emberi, evilági magyarázaton túl János észrevette a tények mögött rejtőző isteni erőt és szeretetet. Még mielőtt látta volna a feltámadt Üdvözítőt, hívővé lett. (Péter és Mária Magdolna akkor lett hívővé, amikor később találkoztak Jézussal.)

A mi hitünk hasonló Jánoséhoz, mert nem közvetlen látásra és megtapasztalásra, hanem Jézus szavaira, ígéreteire épül, amiket a feltámadás tanúi, az apostolok és azok utódai közvetítenek a századokon át. Jézus maga mondta: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek” (Jn 20,29). De hasonlítson hitünk Jánoséhoz abban is, hogy a szeretetre épül és abból táplálkozik. János, a szeretett tanítvány hitt, mert szerette a Mestert. Ha bennünk is fellobban a szeretet Isten és embertársaink iránt, akkor foghatóbb, valóságosabb lesz a hitünk. Az a szeretet, ami az anya és a gyermeke szemében csillog, a jóság, ami segítőkész szívből az elesett javát keresi, a hűség, amivel a házastársak egymást szeretik, a becsület, amivel a jóbarátok vissza nem élnek - mindez nem ér véget, hanem átváltozik és örökké él, zavartalanul és biztonságosan Istennel és Istenben, mert nem halunk meg, hanem, mint Jézus Krisztus, új életre támadunk. Alleluja.

Április 10 - HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA A HIT ÉS A SZERETET GYŐZELME

A szentmise olvasmányai:

ApCsel 4,32-35; ÍJn 5,1-6; Jn 20,19-31.

Milyen szóval párosítanánk a győzelmet? Erő, ügyesség, ravaszság jutna eszünkbe, és kevesen gondolnánk a szeretetre, megbocsátásra vagy békére. Erre az általánosnak látszó szabályra jeles kivétel Hale Klára nagymama élete. 1986-ban ünnepelte 80. születésnapját. Harlemben, New York egyik szegény negyedében él, és élete folyamán 500 csecsemőt mentett meg a kábítószerek rabságából. Kábítószerrel élő szülők gyermekei a szenvedély rabjává lesznek anélkül, hogy valaha is megízlelték volna a mérgező anyagot. Mint a felnőtteknek, a cse-