A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-01 / 3. szám

102

Walter Kern

A JÉZUS SZÍVE-TISZTELET MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE - III.

A Jézus Szíve-tiszteletnek másik korai formája: intim szív a szívhez kapcsolat

A középkor Istennek szentelt személyei, férfiak és nők, amikor az egyházatyák írásairól elmélkedtek, gyakran hozták elmélkedésük tárgyát kapcsolatba az Énekek Énekének szeretettémájával. Ennek a szentírási könyvnek ókori és középkori értelmezése az Isten és népe közötti szeretetviszonyt emeli ki, melyet Krisztusnak az Egyházhoz való kapcsolatára alkalmaztak. Az egyik legkedvesebb verse (2,14):

Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.

Ezen a szentírási részen imádkozva, különösen amikor a szerelmes szívét említi az író (mint pl. a 4,9 versben: „megigézted a szívem”), szinte elkerülhetetlen volt, hogy ne szemléljék benne Jézus szívét. Clairvaux-i Szt. Bernát (1093— 1153) írta: ,,Szívének titka látható lett felszakított testén; felfedeztük Benne nagy szeretetének és irgalmának misztériumát.” Az Eucharisztiát összekapcsolta Jézus Szívével: ,,megtaláltam ezt a Szívet az imádandó Oltáriszentségben, Királyom Szívét, a testvérem és barátom, szerelmes Jézusom.”

Hasonlóan írtak mások is. Szerették Jézus Szívét. Benne menedéket talált a lelkűk, ahol megpihentek, és meglelték a szeretet és kegyelem forrását. Különösen a ciszterciek, ágostonrendiek, premontreiek kedvelték ezt az imamódot. Boldog Josef Hermann (1150—1241) Summi Regis cor aveto kezdetű költeménye is ezt fejezi ki:

Éljünk tehát, szív a szívhez, megsebzett Jézus, tehozzád közel;

Szív a szívhez ér egyre közelebb, ha a szégyen nyila keresztülszúrja a szívemet.

Majd folytatja:

Helyezd szívemet Szívedbe,

Tartsd ott, s ne hagyj en gemet egyedül;

Öröm és bánat forrjon össze,

Szépség és rútság van itt együtt, ezt választom az életemül.