A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
78 Szilárdfy Zoltán A SZENTKÉPEK MINT AJÁNDÉKTÁRGYAK* Több régi feljegyzés szól a barokk kor szokásának megfelelően nálunk is dívó szentkép-ajándékozásról. A magyar barokk légkörét idézi Esterházy Pál nádor (1635—1713) következő visszaemlékezésében: „Midőn én már a negyedfél esztendőt meghaladtam, Losy Imre esztergomi érsek Szent Pál fordulása napján atyám uramhoz jővén, engem egy fehér alabástrom olvasóval s egy pergamena képpel megkötött (megajándékozott), kit mivel meg nem köszöntem mindjárt, s örömömben anyám asszonyhoz futván vittem volna, kihívatván atyám uram, a térdére fogván, tenyerével igen megcsapdozott piron- gatván, hogy nem köszöntem legyen meg az ajándékot.” Ugyancsak Esterházy Pál nevéhez fűződik egy vértanú nőt ábrázoló pergamen szentkép is, hátlapján töredékes ajánló sorokkal:„kinek kívánok sok sok Pali napiat ernije megh . . . 1669-ben attam klednek kepeit. Kinek szeretettel szolgáló felesége Groff Esterhas Ursula.” Sámbár Mátyás jezsuita szerzetes 1675-ben Batthyány Borbálának szintén névnapra küld miniatűr képecskét verses köszöntéssel. Levelében megjegyzi: „Noha tudom sokkalta szebb képekkel bővelkedik Bécsben nagyságod Szent Borbála napján, de talán nem annyira az magyar versekkel.” Raspasani Tamás Buda-vízivárosi lelkipásztor 1723. október 10-én összeírt ingóságainak leltárában szintén Szent Borbála pergamenre festett, fekete keretes képéről olvasunk. Cserei Mihály, Erdély történetírója 1709-ben gyerekkori visszaemlékezéseiben írja a következőket: „A többi között egyszer Csíkban létünkben az anyám barátok klastromában gyakran járván templomhoz, engemet is elvitt mindenkor magával, a barátok engemet cellájukba felvittenek, képekkel, olvasókkal, könyvecskékkel ajándékoz- tanak meg mint gyermeket.” Majd a kegyes ajándékok további sorsáról is tudósít az egykori református diák: „Leszfalvi Bálint privatus praeceptorom alattomban a zsebembe nyúlt s a ládám kulcsát kivéve'... a szállásomra menvén a gazdaasszonyom előtt ládácskámat fel- nyitá s ott találván a sok képeket, olvasókat, könyvecskéket magával elviszi.” Ezekből az időkből értesülünk Rimay Jánosnak egy verséről: ,,. . . kit más kérésére csinált a Szűz Mária énekiből, melyet egy kép * Ez a kis írás a szerzőnek a Barokk szentképek Magyarországon c. könyvéből való (Corvina Kiadó, Budapest, 1984).
