A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
75 Pedig csak segédmunkás. Anyagmozgató. Ez meg itten boltvezető. Állítólag érettségije van. De a szeme sem áll jól a fejében. És így . . . így kínálja a leányát! Megint elöntött a harag. A fejem búbjáig elvörösödtem. Felugrottam,és otthagytam őket. Jó ideig tartott, amíg úgy-ahogy lehiggadtam. Hosszú lépésekkel róttam az utcákat, és próbáltam rendezni gondolataimat, miért érzem én magam rosszul Tuskóéknál? Mintha valami hiányozna náluk. Vagy a lakásukban. . . Mindig tapasztalom ezt, ha meglátogatom őket. Eddig nem sok ügyet vetettem rá. De most sokkal jobban éreztem ezt a kellemetlen hiányérzetet, vagy mit-tudom-én-mit. Lassan kezdett szállingózni a hó, és ez némileg kijózanított. Hazafelé vettem lépteimet, s mikor benyitottam a szobába, egyszerre világos lett előttem minden! Hát persze! A Tuskóéknál nincs szentkép a falon! Ez hiányzik nekem ott náluk! Anyámék ágya fölött egy Mária-kép van, s alatta kis feszület lóg. Az én rekamiém fölött meg elsőáldozási képem. Azt nézegetem most az utcai világítás beszűrődő fényénél. Próbálok elaludni, de nem megy. Pedig azt hiszem, mindnyájan alszanak már. Csak anyu szokott lélegzetvételét nem hallom. Alighanem ő sem tud aludni. Bizonyára az bántja, amit délután mondtam neki. Sajnálom, és nem is akarom megszomorítani, de az elhatározásom mellett kitartok. Rendben van, a Tuskóéknál nekem is hiányzott a szentkép, de ez csak megszokás dolga. Ha olyan lakásban nőnék fel, ahol nincs se kép, se feszület, akkor nem is hiányoznék. Ez az elsőáldozási kép meg egyenesen izgat. Micsoda giccs! Édeskés angyalarcok meg ilyesfélék vannak rajta. Férfigyomor ezt nem veszi be. Igazán csak anya kedvéért hagyom a falon, de legszívesebben a tűzbe vágnám. . . vagy legalábbis feltenném a szekrény tetejére . . . Ahá, anya is elaludt. . . Hallom egyenletes lélegzését. . . Anya milyen más, mint Tuskó néni. Meg a mi Katink is egészen más, mint a Rózsika. .. Apáról nem is beszélve.. . De miért van ez így? Tudom, anya rögtön megadná a feleletet: mi templomba járunk, ők nem. Mi gyónunk, áldozunk, ők nem. Mi megtartjuk a pénteket, ők nem. De ez csak amolyan asszonyi okoskodás. Attól, hogy pénteken nem eszem húst, attól még nem leszek más. Se jobb, se rosszabb. Itt van a szomszédban a Dezső. Az sosem eszik húst, mert az orvos eltiltotta. Akkor neki valóságos angyalnak kellene lennie! Pedig hát.. . no de hagyjuk! Vagy a Rostos néni velünk szemben? . . . Mindennap a templomban van, de senkinek sincs olyan komisz nyelve az utcában, mint neki . . . Hát akkor? De az is igaz, hogy nálunk minden más. Apa is, anya is. . . Itt valami nem stimmel. Az egyik vallásos ember