A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

70

Az ősegyházban az apostolok, Krisztus akaratának eleget téve, a Lélek ajándékát kézrátétellel kiosztották az újonnan megkeresztelteknek (vő. Csel 8,15-17; 19,3k). A kézrátétel jele mellett hamarosan megjelent az olajjal való meg- kenés is. (Jézust a Szentlélek „kente fel” küldetésére.) Több keleti rítusban az ősidőkben a krizmá- val való megkenés volt elsődlegesen gyakorlatban a Szentlélek átadására; és ez még nem volt világosan elválasztva a keresztségtől. (I- lyen rítus van érvényben ma is a legtöbb keleti egyházban.) A nyugati egyházban csak lassan vált el a keresztény beavatás két mozzanata: a keresztség

és a bérmálás. Bérmálás a XV. században

A latin egyházban a bérmálás szentségének kiszolgáltatása a homlokon krizmával való megkenéssel történik, kézrátétel és ezen szavak kíséretében:,, Vedd a Szentlélek ajándékának jelét!" (A gyermek- keresztelés rendje 272.)

A krizma illatszerrel (pl. balzsammal) kevert fa- (vagy más növényi) olaj, amelyet a püspök nagy csütörtök ön szentel meg. A krizmával való megkenésben és a kísérő szavakban a Szentlélek ajándékának hatása van jelezve: ,,a megkeresztelt, akit a püspök illatos olajjal megken, eltörölhetetlen jegyet kap, az Úr szentjeiét, és vele ajándékképpen a Szentleiket, aki tökéletesebben segíti őt Krisztussal egybenövekedni, és egyúttal kegyelmet ad neki, hogy embertársai között Krisztus ,jó illata” legyen.” (A gyermekkeresztelés rendje 279.)

A felnőtt hitjelöltek, valamint az iskolás korban megkeresztelt gyermekek a lehetőség szerint keresztségük után azonnal részesüljenek a bérmálásban,