A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

70 Az ősegyházban az apostolok, Krisztus akaratának eleget téve, a Lélek ajándékát kézrátétellel kiosztották az újonnan megkeresztel­teknek (vő. Csel 8,15-17; 19,3k). A kézrátétel jele mellett hamaro­san megjelent az olajjal való meg- kenés is. (Jézust a Szentlélek „ken­te fel” küldetésé­re.) Több keleti rítusban az ős­időkben a krizmá- val való megkenés volt elsődlegesen gyakorlatban a Szentlélek átadá­sára; és ez még nem volt világo­san elválasztva a keresztségtől. (I- lyen rítus van ér­vényben ma is a legtöbb keleti egy­házban.) A nyu­gati egyházban csak lassan vált el a keresztény be­avatás két mozza­nata: a keresztség és a bérmálás. Bérmálás a XV. században A latin egyházban a bérmálás szentségének kiszolgáltatása a homlokon krizmával való megkenéssel történik, kézrátétel és ezen sza­vak kíséretében:,, Vedd a Szentlélek ajándékának jelét!" (A gyermek- keresztelés rendje 272.) A krizma illatszerrel (pl. balzsammal) kevert fa- (vagy más nö­vényi) olaj, amelyet a püspök nagy csütörtök ön szentel meg. A kriz­mával való megkenésben és a kísérő szavakban a Szentlélek ajándéká­nak hatása van jelezve: ,,a megkeresztelt, akit a püspök illatos olajjal megken, eltörölhetetlen jegyet kap, az Úr szentjeiét, és vele ajándék­képpen a Szentleiket, aki tökéletesebben segíti őt Krisztussal egybe­növekedni, és egyúttal kegyelmet ad neki, hogy embertársai között Krisztus ,jó illata” legyen.” (A gyermekkeresztelés rendje 279.) A felnőtt hitjelöltek, valamint az iskolás korban megkeresztelt gyerme­kek a lehetőség szerint keresztségük után azonnal részesüljenek a bérmálásban,

Next

/
Thumbnails
Contents